Szolgálat 79. (1988)
Az egyház szava - II. János Pál: A toxikománia lelkibetegség
"Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. ... Én boldogtalan! Ki vált meg e halálra szánt testtől?" (Róm 7,15-19.24). De Szent Pál nem áll meg nyomorúsága diagnózisánál; megoldást is felkínál. Ebben a könyörtelen harcban a győzelmet az ember Megváltójához való bizakodó hozzá- fordulásban találja: "Hála Istennek Urunk, Jézus Krisztus..." fog megszabadítani a halálthozó testtől (Róm 7,25). Egy másik feszült helyzetben Szent Pál nem habozik és megmutatja, milyen kiutat jelölt meg számára az Úr. Bevallja ugyanis, hogy "tövist kaptam testembe, a sátán angyalát". De amikor segítséget kér, Jézus azt feleli: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében" (2Kor 12,7-9). Igen, kedves nővéreim és fivéreim, folyamodjatok az Úrhoz segítségért, aki nem tagadja meg támaszát annak, aki hozzá fordul. Isten kegyelme azonban megkívánja és feltételezi az emberi természet közreműködését, hogy gyümölcsöt teremhessen a lelkiismeretek mélyén. A kábítószeres személyes felelőssége 4. Soha sem ajánlhatjuk eléggé mindazoknak a nagylelkű és szakszerű erőfeszítését, akik elkötelezték magukat a toxikománok gondozására és támogatására, hiszen valóban kényes területen működnek. A kábítószerek problémáját nem közelíthetjük meg csupán gyógyszeres kezeléssel, mert ez a betegség nem annyira a testé, mint a léleké. Nem elég tehát egy kevésbé veszélyes méreggel helyettesíteni a veszedelmesebbet. Magát az életminőséget kell megváltoztatni. Ez pedig mindannyiatok bevetését kívánja, akik szívügyeteknek tartjátok az igazi értékeket, amelyek ott rejtőznek minden, Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberben. Ebben az intézményben a "Cél az ember" programot akarjátok megvalósítani. Ezzel mindenekelőtt azt igyekeztek elérni, hogy segítsétek a kábítószerest: ismerje fel és nézzen szembe problémáival - egy hosszabb és hatékonyabb közösségi tapasztalat keretében; így rendezheti újjá életét és térhet vissza mint tevékeny és szabad személy a társadalomba. Ez a program, amely egykori kábítószeresek és társadalomtudományi illetve pszichológiai kutatók közreműködésével alakult ki, a hangsúlyt a kábítószert fogyasztók személyes felelősségére helyezi, mert - végső soron - ők keresték ezeket a tapasztalatokat; mindenekelőtt nekik kell tehát elhatározni, hogy megálljt parancsoljanak ezen a úton, s elfogadják mások segítségét életük rendbehozásjában. Kinek-kinek személyét érintően kell tehát bekapcsolódnia ebbe a programba, hogy 50
