Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Benkő Antal: Kóros szenvedélyeink
Nálam minden rendben van. Sajnos - erről is igyekezzünk meggyőzni magunkat - hibáink, nehézségeink tagadása, kivetítése, kimagyarázása és elferdítése mindennapi kenyerünk. Ha teljesen tudatosan használnánk ezeket a mechanizmusokat, akkor talán egyedül is megbirkózhatnánk velük. Bár ekkor már nem is neveznénk őket védekezési mechanizmusoknak. Hiszen éppen azért kapták ezt a nevet a pszichológiában, mert félig vagy teljesen a tudat alattról befolyásolják magatartásunkat. Beállítottságok, amelyekkel már ösztönös spontaneitással próbáljuk megvédeni integritásunkat, énünket a támadások ellen, vagy az ellen, amit ilyennek érzünk. A bökkenő tehát éppen ott van, hogy legtöbbször nem is sejtjük, mennyire torzítják látásunkat és befolyásolják viselkedésünket. Amikor pedig szorult helyzetben vagyunk, egyenesen végzetesek lehetnek: ösztönösen arra késztetnek, hogy már "eleve tudjuk" mi az igaz, ki volt a bűnös, mit kell tenni stb. Amikor a társadalmilag megtűrt (cigaretta, tévészenvedély stb.) vagy elítélt (ópium, heroin) kábítószerek kerítenek valakit uralmukba, szinte biztosak lehetünk, hogy az illető védekezési mechanizmusai a kelleténél jobban működtek. Legtöbbször rá sem döbbent, hogy mitől is próbált menekülni (sőt sokszor arra sem, hogy egyáltalában "menekült"), milyen kielégítetlen vágyait akarta kielégíteni. Ha el akarjuk kerülni ezt a veszélyt, komolyan kérjük azok segítségét, akikben megbízunk: Mondják meg - megfelelő hangon és körülmények között - ha védekező mechanizmusaink uralmát veszik észre rajtunk. Természetesen igen könnyen védekezni próbálunk majd az ellen is, amit a másik közölt. De ha valóban hisszük, hogy azért nekünk is vannak védekezési mechanizmusaink, s hogy a másik valóban értékel, szeret bennünket, akkor reménykedhetünk, hogy mégiscsak "igazat merünk adni" neki, s így egy lépéssel tovább jutottunk önmagunk ismeretében, elfogadásában, s távolabb kerülünk a kóros szenvedélyek birodalmától. Az élet céltalansága miatt keresi a legtöbb ember a különböző pótlékokat, kábítószereket. Ezért hallhatjuk gyakran a megjegyzést: Ugyan, ne irigyeld tőlem ezt a kis italt; legalább most legyen valami vigasztalásom, így találjak örömöt az életben. A céltalanság bizonytalanságot szül, amit sokáig senki sem képes elviselni. Ha tehát nem kívánunk pótlékok után nyúlni, mélyítsük és erősítsük magunkban életünk céljának tudatát és tényleges befolyását cselekedeteinkre, munkánkhoz és embertársainkhoz való viszonyunkra. így teremtünk szilárd alapot életünknek. A Krisztusba vetett hit ezen a téren hihetetlen távlatokat nyit meg. Csak legyen élő és tevékeny valóság számunkra. Helyzetfelmérés Nem elég azonban csak a lelki szabadság távlatait kirajzolni, megteremteni Időnként meg kell vizsgálnunk, hogy nem kezdünk-e rabjai lenni 26
