Szolgálat 79. (1988)
Tanulmányok - Heinrich Rothaus: A szenvedélyek megtapasztalása
válság, amikor az embert arra "kényszeríti", hogy válasszon. Egyúttal azonban ez a kegyelem-válság nagy lehetőség is számára, hogy növekedhessék, életének új irányt adhasson, vagy megbizonyosodhassék arról, hogy a már megkezdett utat el kell mélyítenie. A szenvedélybetegekkel végzett munkából tudjuk azt is, hogy milyen életbevágóan fontosak az önsegélyező csoportok. Az absztinensek csoportja lehetőséget nyújt annak, aki még szenvedélybeteg, hogy az elfogadottság és egy megszabadító élet megtapasztalása által merjen a megtérés útjára lépni. Áll ez más megtérőkre is: "Ha azt akarjuk, hogy az új valóság életben maradjon, gondoznunk kell ... Amint az új élet kapcsolatra épül, úgy kell kapcsolattal éltetnünk" (P.M. Zulehner). A mondottak megkövetelik a társadalomtól, főleg azonban az egyháztól, hogy teremtse meg a szabadság és remény oázisait. Szükségünk van csoportokra, ahol az emberek nyugodtan és szabadon beszélgethetnek egymással, útitársakra találnak. Ezekben sarjadhat és fejlődhet ki a megtért új élet. Az egyházban főleg a szerzetes közösségekre hárul ez az új feladat. Régebben is ők válaszoltak koruk kérdéseire és problémáira. Ma gyakran az önsegélyező és kezdeményező csoportok, bázis- és lakó- közösségek töltik be ezt a szerepet, főleg korunk társadalmi és egészségügyi szükségleteiben és nehézségeiben. Világosan látható tehát, hogy az egészség/üdvösség utáni vágy nem pusztán vallási térre szorítkozik. Ránk, keresztényeibe hárul a feladat, hogy ezeknek a kérdező és küszködő embereknek a jelzéseit felismerjük és velük szolidaritást vállaljunk. Mindez a gyakorlatban megkívánja, hogy az önsegélyező csoportok és szerzetes közösségek kölcsönösen hassanak egymásra és együttműködjenek. Fontos, hogy felismerjük az idők jeleit. Ilyen jel az "alternatív mozgalom” az "egyéni" és "nyilvános" kóros szenvedélyek mellett. Tagadhatatlan, hogy ez egy nagyon tarka morálom. Sok csoportjukban azonban megtalálható a közös vonás: "nem hiszik, hogy a forradalmak képesek megváltoztatni a társadalom egészét, s azt sem, hogy az intézményeken átgázolva eljuthatunk a társadalmak titkos kapcsolóközpontjaihoz, s onnét az egészet újjá szervezhetjük. Mindkét út gyakran bizonyult sikertelennek. Az a meggyőződés kezd elterjedni, hogy bölcsebb dolog, ha kicsi, de azonos gondolkodású csoportban egyszerűen élni kezdjük - anélkül, hogy sokat beszélnénk - az új társadalmi formákat; a világ "többi problémáival" inkább csak a tudat peremén foglalkozzunk. Ha így valami jó kihajt és életképesnek bizonyul, az vonzóerőt fog gyakorolni az egész régi társadalomra is" (N. Lohfink: Kirchenträume, Freiburg 1982). A keresztények, de főként a szerzetesek számára kihívás az alternatív mozgalom és elsősorban a társadalom és egészségügy terén működő önsegélyező csoportok. "A keresztények a világ legősibb alternatív társadalma. Az egyetlen alternatív csoport, amely lényegében valóban alkalmas arra, hogy az igazságosság, öröm és boldogság kulcsa legyen. 19
