Szolgálat 78. (1988)
Az egyház szava - II. János Pál szociális körlevele (A. Houssiau)
enciklika megkívánta, hogy elismerjük: minden népnek egyenlő joga van arra, hogy "helyet kapjon az ünnepi asztalnál", nem pedig hogy Lázár módjára csak a kapuban húzhassa meg magát, ahol "a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit" (Lk 16,21). Mind a népeknek mind pedig az eg'es személyeknek alapvető egyenlőséget kell élvezniük; erre épül pl. az ENSZ alapokmánya. Ebből az egyenlőségből származik az a jog hogy mindenki részesedhet a teljes fejlődés összes folyamatában. Az említett cél elérésére a fejlődésnek a szolidaritás és a szabadság kereteiben kell megvalósulnia, vagyis semmiféle ürügy alatt sem áldozhatjuk fel egyiket a másiknak. A fejlődés erkölcsi jellege és szükségszerű előmozdítása növekszik ha a legszigorúbban tiszteletben tartjuk az igazság és a jó rendjéből eredő követelményeket, vagyis az ember sajátos természetét. A keresztény, ezenfelül, megtanulta, hogy az Isten képét lássa az emberben, aki arra hivatott, hogy abban az igazságban és jóságban részesedjék, amely maga az Isten. A fejlődésre és ennek megvalósítására való elkötelezettségét tehát csak ennek a "képnek" kijáró egyedüli méltóságban és tiszteletben képzelheti el. Más szóval: az igazi fejlődésnek az Isten és a felebarát szeretetére kell alapulnia, s így hozzájárulnia az egyének és népek közötti kapcsolatok előmozdításához. Ezt jelenti a "szeretet civilizációja", amiről oly gyakran beszélt VI. Pál pápa (33. p.). A modern problémák teológiai értelmezése Aki a keresztény teológia szemével követi a modern problémákat, felfedezi, hogy az akadályok mögött, amelyekkel meg kell birkóznunk, bűnös rendszerek állnak. Ez útóbbiak pedig végeredményben az egyének bűneiből erednek: elvetik a szent és irgalmas Isten követelményeit. A modern bajok gyökere: az ember csak a haszonra törekszik és a hatalomra sóvárog. A kiút tehát hosszú és szövevényes lesz. Meg kell változtatni a belső magatartást, meg kell térni s mindenkinek vállalnia kell a felelősséget mindenkivel szemben, és egyre inkább tudatára ébredni kölcsönös függésünk erkölcsi szempontjainak. A szolidaritást gyakorolni kell minden társadalomban mind azoknak, akik a felelősséget viselik, mind pedig azoknak, akik a gyengéket vezetik. Azonban test et kell öltenie a nemzetközi kapcsolatok kialakításában is. A másokért vállalt felelősség keresztény erény, amelyet az ingyenesség, a megbocsátás és kiengesztelődés sugall minden emberrel szemben, mivel mindannyian az Isten képére vagyunk teremtve és Krisztustól megváltva. Továbbá az Egyház az emberek egységének a szentsége a kommunió által, amit Isten ajándékaként már most megélhetünk (35-46 p.). Hangsúlyozni kell tehát, hogy az a világ amelyet merev ideológiák osztanak tömbökre s ahol - a kölcsönös függés és felelősség vállalása helyett - az imperializmus különböző fajtái uralkodnak, csak "bűnös rendszernek" alávetett világ lehet. A negatív tényezők összessége szemben áll a közjóra figyelmes lelkiismerettel és az ezt előmozdító kölelességtudattal 71
