Szolgálat 78. (1988)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"

volt. A Getszemáni kertben szabadságát veszíti el, aztán tanítványait; amikor pedig arcul csapkodják, leköpik, töviskoronát tesznek a fejére, elveszíti emberi méltóságát. A tömeg "Feszítsd meg!"-jével elveszíti népét, s amikor kiviszik a városból, elveszíti a templomot, Atyja házát és a szeretett Jeruzsálemet. Ruhájától megfosztva elveszíti utolsó tulajdonát, a keresztre szögezve mozgási szabadságát; anyját a szeretett tanítványnak adja, az utolsó hű tanítványt meg anyjának. Eg és föld között függve úgy érzi, a föld kivetette és az ég nem fogadta be. Még Atyjától is megfosztva véli magát: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" És amikor minden beteljesedett, utolsót sóhajt, megáll a szíve és sötétség borul a világra.. Végül egészen megsemmisült: "Féreg vagyok, nem ember, mindenki csúfja, népem söpredéke" (Zsolt 22,5). Megkínzott, élettelen testét siettek eltemetni, föld alá dugni, hogy még az emléke is elenyésszen.

Krisztus földi élete, szenvedése és halála révén úgy szerzett megváltást az embereknek, akikkel szolidaritást vállalt, hogy mindaz egyúttal követői életének is mértéke és mintája lett. Az az "Isten szegénye", akinek életmódja, áldozatvállalása, bátorsága és hűsége szerint kell alakítani életünket. "Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám" (Mt 10,38). Megváltott bennünket bűneinktől, életünk céltalanságától, reménytelenségétől, kilátástalanságától, a sötétségtől, de a kereszt megmaradt, mint az ember földi életének része. A keresztnek azonban új értelmet adott.

Új látásmódott kaptunk, hogy hogyan nézzük az élet megpróbáltatásait; azaz megváltott bennünket a kereszt értelmetlenségétől is. Kereszthordozásunk részvétel Krisztus megváltó szenvedésében. Az Egyház, Krisztus teste minden korban együtt szenved a Fejjel: "Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik" - mondja Pál (Kol 1,24). Ugyanakkor keresztjeinkben rejtetten, titokzatosan már benne van a feltámadás dicsősége is. Jézus győzelme a halálon megadja nekünk az erőt, hogy szenvedéseinket elfogadjuk és viseljük. Tehát még a kereszthordozásunkban is megtapasztaljuk a megváltást: gyengeségünkben Isten erejét. Szent Pállal mindnyájan "tövist kaptunk a testünkbe", s az ő tapasztalata a mienk is: "Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: ,Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében’. Ezért legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém... Mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,7-10). Korlátáink, betegségeink, elesettségünk, mindenféle szegénységünk, ínségünk, éhségünk, a fájdalmak és ldnok, amit mások okoznak nekünk, valamint szeretteink halála, és az, hogy mindegyikünknek szembe kell néznie a saját öregségével, halálával: ez mind az a gyengeség, amelyben Jézus "feltámadásának ereje" (Fii 3,10) megnyilvánul.

Valamennyi közül a legfájdalmasabb gyengeségünk az, hogy vétkezünk. Ez a "gonoszság titka" (2Tessz 2,6), misztériuma. Mert szeretni

41