Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: "Tudom, kinek hittem"
kellett meghalnia; ajkán Isten beszél az emberekhez, egész közvetlenül, egyszerűen, nem kíséri szavait mennydörgés, villámlás, földrengés és harsonaszó, mint Sinai hegyén. Jézus tetteiben Isten cselekszik: gyógyít, kenyeret ad, halottat támaszt életre. Isten épp azáltal, hogy elrejtette dicsőségét, kinyilvánította, megmutatta magát Jézusban. Ilyen értelemben "sacramentum", szentség Jézus: Isten jelenléte rejtve emberi formában, látható módon. Mivel láthatóan, a föld elemeiből, anyagából álló emberként közöttünk járt, megszentelte az egész anyagi világot s szentségi erejűvé tett több anyagi valóságot. Például az emberi közösséget: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük" (Mt 18,20). A Bibliát tömör meghatározással "könyvvé lett Istennek" is nevezhetnénk: a szentatyák a Szentírás minden szavát szentségnek tekintik, érzékelhető valóságnak, melynek révén Isten jön hozzánk. Szentségi erőt kapott az idő is, mert szent ünneppé vagy ünnepi időszakká válik, mint Jézus élete egyes eseményeinek megemlékezése- megjelenítése. Es elsősorban jelen van, működik Jézus az Egyház hét szentségében: életet ad, gyógyít, táplál. De tágabb értelemben szentségivé lett az egész anyagi világ: a természet megszépült azáltal, hogy a világ Teremtője a teremtett világ részévé vált. Az anyag is szinte belülről izzik a belé oltott gazdagságtól és méltóságtól, hogy Istent hordozhatja, Istent közvetítheti, Isten rejtőzik benne. Szépség hamva vonja be a világban nemcsak azt, ami élettől, erőtől, ifjúságtól duzzad és már amúgy is szép, de a romlás, bűn, betegség okozta, az elmúlás és halál felé mutató csúnyaságra is kiárad, mint a téli hó szikrázó fehérsége vagy a késődélutáni nap omló aranya. Valamiképpen istenivé vált minden atom azáltal, hogy potenciálisan Isten elrejtője és kinyilvánítója lehet az ember számára. Ezt nevezhetnénk a megváltás második megtapasztalásának: szentségi világban élünk, körülvesz bennünket Isten, közel van hozzánk anyagi, látható módon, és várja, hogy bebocsátást kapjon a szívünkbe. A második lépés Sokak számára ismerős a kőszívről szóló német népmese. Az egyik városkától nem messze volt egy barlang, ott lakott egy óriás. Furcsa szenvedélye volt: emberi szíveket gyűjtött. Barlangja falára felerősítve sok-sok meleg, piros emberszív dobogott. Egy fiatal kereskedőt szemelt ki következő áldozatául. Úgy intézte a dolgot, hogy találkozzon vele, és nagy sikereket ígért neki üzleti útjaira, ha meglátogatja őt a barlangjában. A kereskedőnek tetszett az ajánlat, követte az óriást a barlangba. Ott megborzadt a sok dobogó emberi szív láttára, de már nem volt visszaút: az ő szívét is kivette az óriás, és helyére egy darab követ rakott be, - ahogyan ezt a többi áldozatával is tette. Attól kezdve a fiatalember Németország egyik legsikeresebb üzletembere lett: dőlt hozzá a pénz. Üzletei azonban egyre sötétebbek lettek. Kegyetlen volt, kőszíve nem tudott megesni az emberek szüksége láttán. Egyik este azonban, amikor dührohamában 38
