Szolgálat 78. (1988)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: "Krisztus megváltott minket"
a bűnben - tévesen - csak törvényszegést lát, könnyen azt gondolja, hogy a megváltás lényegében nem más, mint a törvény aggályosán pontos betartása, a törvény szolgálata. Pedig az Újszövetség az a jóhír, amely tudtunkra adja, hogy Jézusban szabadulást nyertünk a bűntói és a törvény szolgasága alól. Nem azért, hogy szabadosán élvén, elvessük a törvényt, hanem azért, hogy mindenben Istent szolgáljuk és dicsőítsük. A hit körén kívüli "beavatatlan" ember előtt azonban mindez érthetetlen. d. Megváltottságunk hihetőségét a hitvalló keresztények tanúságtétele meggyőzően bizonyítja Elmélkedő megfontolásaink végén elég röviden utalni arra a sok nőre és férfira, fiatalra és idősebbre egyaránt, akik életükkel tanúskodnak arról, hogy Jézusban valóban megszabadultunk a bűntől, és hatalmat kaptunk arra, hogy Isten gyermekeinek szabadságával dicsőítsük az Atyát a Szentiélekben. Bizonyára mindenki találkozott már személyekkel, akiknek jelenléte örömet, megelégedést, kiegyensúlyozottságot, Isten-közelséget és fáradhatatlan emberszeretetet sugároz. Ezek azok, akik mindenben Ot akarják szolgálni és dicsőíteni, s csodálatos lelki szabadsággal teszik mindazt, amit a szeretet törvénye kíván tőlük. Ők azok, akik magukra veszik az igát, amelyet Mesterük előbb vállalt, és ezáltal megvalósul bennük a béke és nyugalom, amely a megváltás gyümölcse. Az emberi élet minden zaklatottsága ellenére is fülünkbe cseng és szívünkbe hatol a Megváltónak, a szenvedés stigmáit viselő "Ecce homo"-nak az ígérete: "Az én igám vonzó, és az én terhem könnyű" (Mt 11,30). Alszeghy Zoltán "KRISZTUS MEGVÁLTOTT MINKET" (Gál 3,13) Minden nagy kulturális jelenségben van valami jellegzetes élmény: egy külső vagy belső történés, ami rányomja bélyegét az egyes művelődési körhöz vagy áramlathoz tartozó személyekre. Valami sajátos magatartást kölcsönöz nekik, ami megkülönbözteti őket a kívülállóktól; kialakít bennük egy közös, többé-kevésbé tudatos állásfoglalást, aminek folytán az egyesek "hozzátartozójuknak" érzik a többit. A két világháború között többször elemezték például a front-élményt, az osztálytudat-élményt, a fejlődésbe vetett bizalom élményét, melyek jellemzők voltak a rendkívül termékeny húsz esztendő áramlataira. Hívő és nem hívő vallástörténészek nem egyszer felvetették a kérdést: Van-e valami jellegzetes "keresztény élmény", azaz olyan lelkiállapot, ma19
