Szolgálat 77. (1988)
Könyvszemle - Feminista teológia (Péteri András)
KÖNYVSZEMLE FEMINISTA TEOLÓGIA: Catharina J. M. Halkes: Gott hat nicht nur starke Söhne. Grundzüge einer feministischen Theologie. (Nem csak erős fiai vannak az Istennek. A feminista teológia alapvonásai), Gütersloher Verlagshaus Mohn, Gütersloh, 1980, 127 o. — Wolfgang Beinert (kiadó): Frauenbefreiung und Kirche (A nők felszabadítása és az Egyház). Pustet, Regensburg, 1987, 302 o. — Ernst Gutting: Offensive gegen den Patriarchalismus (Támadás a patriarchátus ellen). Herder, Freiburg-Basel- Wien, 1987, 187 o. A feminista teológia a hatvanas években kezdődött az Egyesült Államokban. A társadalmi igazságtalanságok, a sikertelen vietnámi háború elégedetlenség hullámait váltották ki, megindult a küzdelem az elnyomottak, a szegények, a négerek érdekében. A már eddig is aktív nőmozgalmak tagjai ekkor döbbentek rá, hogy a nők is a kizsákmányoltak közé tartoznak, őket is fel kell szabadítani az elnyomó rendszer, a férfiuralom, a patriarchátus alól. Ennek a vetülete egyházi téren az ún. feminista teológia, amely hamarosan Európában is — főleg a hollandok és németek között — követőkre talált. Az utóbbi tíz évben se szeri, se száma a feminista teológia kiadványainak:. Európában egyik vezető személyisége Catharina Halkes, aki a feminista teológia docense a Nijmegeni (Hollandia) Katolikus Egyetemen. Inkább programmati- kus jellegű írását két részre osztja. Az elsőben kifejti, hogy mi a feminizmus s mi a viszonya a teológiához. Mindenekelőtt elmondja, hogy miért csatlakozott ehhez az irányhoz, amely — a feiszabadítási teológia mintájára — a „birtokos-eset- vagy kontextusteológiába“ sorolható (ein Beispiel für eine sogenannte Genitiv- oder Kontext-Theologie, 32 o.). Vagyis a nők (illetve szegények, feketék stb.) vizsgálják a nők helyzetét a kinyilatkoztatásban s ennek fényében. A második részben, „Ujjgyakorlatok“ címmel néhány, a nőket különösen érintő területre mutat rá. így pl. elismeri, hogy a „lázadó nők“ számára a Biblia nehéz dió (54 o.), mert a kinyilatkoztatást elsősorban férfiak foglalták írásba, férfi Isten4cépet közvetítenek. Az Ószövetséget pedig külön is áthatja a termékenység istennője elleni küzdelem, tehát a nők nem is juthatnak benne igazi szerepükhöz. Milyen legyen a nők magatartása egy ilyen Bibliával szemben? Új értelmezést keresni? Kívülről szemlélni (vagyis elvetni, mint androcentrikus, férfiközpontú, férfiuralmat hirdető írást)? Újraírni? „Tudom, hogy ez a kijelentés káromlásnak tűnhet, de mégis fenn akarom tartani a lehetőségét" (58) — mondja Halkes —, aki számos, az Egyháztól már elszakadt feministával ellentétben, ennek soraiban akarja megvívni feiszabadítási harcát. Ez a vajúdás jellemzi Halkes könyvét és ez váltja ki benne a szélsőségesnek könyvelhető megjegyzéseket. Wolfgang Beinert rendezte sajtó alá a Bajor Katolikus Akadémián 1986- ban elhangzott előadásokat. Herlinde Pissarek-Hudelist, az innsbrucki teológiai fakultás rendes tanára (katekétikai és valláspedagógiai tanszék) összképet nyújt a feminista teológia mai helyzeténél, irányairól. „A feminista teológia éppoly kevésbé áttekinthető, szisztematikus és lezárt egység, mint a feiszabadítási teológia, mert elsősorban egy folyamatról van szó; tulajdonképpen nem is egyes számban keli róla beszélnünk — mintha létezne „a“ feminista teológia —, hanem formáiról és irányairól“ (22 o.). Tanulmánya végén bőséges német nyelvű irodalmat kö^öl a feminista teológiáról. Wolfgang Beinert, a regensburgi egyetem dogmatika tanára, első cikkében a feminista teológia kiindulópontjait és hermeneutikai előfeltételeit vizsgálja. A másodikban pedig a nőkre vonatkozó hivatalos egyházi nyilatkozatok alapelveit elemzi. Az utóbbi 88
