Szolgálat 77. (1988)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
szórt tanyákon és falvakban Jézus Krisztus eljövetelét. Amikor felolvasták a népnek a betlehemi örömhírt, megjelent a Szentcsalád, megjelentek a pásztorok. Az angyalok manggarai népviseletben énekeltek és táncoltak. Itt ha örül valaki, nem kell biztatni a táncolásra. (Persze nem klasszikus értelemben vett táncról van szó.) A lelki adományok közt a tavalyi, június 28-i papszentelést kell említenem. Nyilvánvaló, hogy minden jól ment. Jó idő volt. Nem volt hiány vendégekben és szúnyogokban. A lehetetlen, hepehupás országutat pár nappal az ünnep előtt nagy hatalmas buldózerrel kijavíttatta a kormány. Úgy látszik, a ranggui út minősége a papszentelésektől fog ezentúl függeni. (Persze én kihasználtam az alkalmat, és a ranggui kínai kereskedő fuvarozta a cementet, a sódert és a terméskövet.) Az érsek és a ranggui újmisések fogadásáról valamint a négyórás szertartásról 3- órás videofölvételt készítettek. Sajnos, a mai napig sem élvezhettem, gyönyörködhettem benne, mert a szentelés másnapján megint elkapott a „gépszíj“: a kólika. Az érsek atya terepjáróján vittek el a csáncsári kis kórházba. További kezelésre Jávába, Szurábájába repültem. Ott derítették ki görcseim okát. Az éles, kis vesekövet sikerült vízzel kihajtatni. Utána egy modern prosztata műtét következett. Az arab származású urológus nem akarta elhinni, hogy már 55 éves múltam. Látogatóm volt elég, köztük egy magyar hölgy, aki magnókazettákkal látott el. Akkortájt Szurábájában hűvös volt; reggelente csak 24 Celsius. A kórházban sok mindent tapasztaltam. Felért egy lelki- gyakorlattal. A kis missziós hajóval csónakáztam vissza Floreszre. Olcsóbb, ugyanakkor pihenhettem is útközben, s ittam a vizet literszámra, pedig éjjel-nappal tartott a himbálódzás. Írtam, olvastam, a frissen fogott sült halat nem utasítottam vissza. Most, éppen az esős évszak kellős közepén hőség és szárazság veszélyezteti a mezőgazdaságot. Rutengtöl kb. 15 kilométerre déli irányban pár nappal ezelőtt új vulkán jelentkezett. Kétezer méter magasságból napok óta okádja a füstöt és a finom hamut, amit a szél mindenhová elvisz. Remélhetőleg nem lesz nagyobb földrengés vagy robbanás. Amikor Rutengban bevásároltam, marta a szememet a hamu. Olyan volt az egész táj, mintha porhó hullott volna. Sok diák nem jött vissza a karácsonyi szünet után a városba, mert a környéken terjed a rémhír. Holnap kezdődik a szokásos pasztorális nagygyűlés a püspök atya felügyelete alatt. Kíváncsi vagyok a beszámolójára; miképpen sikerült európai útja. A rutengi nagytemplom építéséhez keresett anyagi alapot, támogatást, miután a költségek felét az egyházmegye híveinek kell összegyűjteniük a következő három év alatt. Ezen a héten emlékezünk meg arról, hogy misszióstársaságunk, röviden SVD, 75 évvel ezelőtt kezdte meg munkáját Flores és Timor szigetén. Ma ott tartunk, hogy az indonéz SVD évente küld hittérítőket Borneo szigetére, Jávába, „Indonéz Guineába“, Madagaszkárra. Két rutengi származású páter, a mi jó Pálinkás Pista atyánkkal Új- Guineában hirdeti Krisztus örömhírét. Szeretettel búcsúzom. Az Úr békéje legyen veletek mindenkor! P. Mészáros Ferenc SVD Ruteng 86501 Tromolpos 2 Indonézia + Szeptember tizenkettedike óta újra Afrikában vagyok, öt hónapos szabadságomból pár hetet kórházban töltöttem, egy hónapot pedig odahaza, Győrben. De boldogan jöttem vissza. Úgy látszik, a jó Isten még a szegényeim közt akar látni. Holtomiglan! — feleltem. Most főleg betegeinkkel van sok örömünk és nehézségünk is, de így van ez minden misszionáriusnál, öröm azért, mert segíthetünk, s mások segítségét is megtapasztaljuk. A nehézség főleg anyagi téren van. Pár hónapja nem lehet benzint kapni. A benzinkutak csak feketén, dupla áron adnak, ha adnak. Roppant nagy szárazság is volt: a szokottnál egy hónappal később jött meg az eső. Mégis bízunk, hogy lesz kukorica 84
