Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Ernst Gutting: Változó felfogások a nők helyzetéről a társadalomban és az Egyházban
Kifejezésével ugyanis arra akart utalni, hogy a nő nem tökéletes, mivel lényével a férfira utal s arra szorul, amint a férfi sem tökéletes, mivel a nőre utal s erre szorul. így érthető, hogy Szent Tamás nem vonja kétségbe a férfi és a nő egyenlőségét, sem a nők képességét a politikai vezetésre. Evvel ellentétben áll Sigmund Freud, a pszichoanalízis zseniális felfedezője. Magától értetődő igazságnak tartja a nők patriarchális leértékelését és elnyomását. 1973-ban Párizsban megjelent „La femme majeure. Nouvelle feminité, nouveau feminisme“ (A felnőtt nő. Új nőiesség, új feminizmus) c. gyűjtőkötetben pedig a következő tudományos, biológiai tárgyú idézetet találjuk: „A nő mint nőstény a szaporodásra, mint emlősállat a gyermeknevelés biztosítására, mint emberszabású lény pedig a férfinak van alárendelve." Sajnálatos az is, hogy egy 1953-ban megjelent egyházjogi szótár a „nő" címszónál két kifejezéssel nyilvánítja ki álláspontját: „alacsonyabbrendűség és képtelenség" (Dictionnai- re de droit canonique, Paris, Letouzey, 1953, Vol. III). 1908-ban azonban P. Sertilianges O. P. kiadta „A nőkérdés és a kereszténység" című előadás-sorozatát. Egyik következménye az volt, hogy több országban nagyobb politikai jogokat kaptak a nők a társadalmi életben. A másik, negatív eredménye pedig az, hogy Angliában letartóztatták a suffragetteket (a politikai egyenjogúságért, főleg a választójogért harcoló nőket). Meglepő, hogy milyen nyíltan és bátran próbálta P. Sertilianges a keresztény világnézet talaján megoldani a nőkérdést már akkor. A mai teológusok elismerik, hogy érvei találóak, eljárásmódja helyes. Támasszuk alá felfogását a nők helyzetéről a kinyilatkoztatásból merített kijelentések megfontolásával. A kinyilatkoztatás a nőkérdésben teológiai háttér vagy hátráltató? P. Sertilianges előadásai elég korán bizonyítékul szolgáltak a nőmozgalomnak, hogy a patriarchális felfogás a nőkről teológiailag mégsem olyan biztos, mint ahogy nemzedékek gondolták századokon át. Néhány példát szeretnék kiemelni azok életéből, akik függetleníteni tudták magukat a korszellemtől, s lelkiismeretük és a Szentlélek szavát követve úszni mertek a korukra jellemző árral szemben. Elsősorban a szentekre gondolok. Küldetésük utat mutat, amikor kettősség lopózkodik be magatartásunkba. Az egyház tanúságot tett haladó álláspontjáról a nőkkel szemben, amikor egyházdoktornak nyilvánította Sienai Szent Katalint. A mai napig férfiaktól kormányzott egyház egyik siralmas szakaszában Krisztus olyan küldetést ruházott Katalinra, ami éles ellentétben állt a nők akkori szerepével. Panaszkodott is Urának a megbízatással kapcsolatos gátlásairól és kételyeiről: „... Nemem csak akadályt jelent.“ Krisztus azonban így felelt neki: „Kegyelmemet annak ajándékozom, akinek akarom; nincs se férfi, se nő, se polgár, se nemesember, mert előttem mind egyenlők.“ M Magánkinyilatkoztatásról van szó, ez igaz. De az is, hogy egy egyháztanító kapta. Ha ezt szem előtt tartjuk, legalábbis óvatosak leszünk egyes, nőkre 7
