Szolgálat 77. (1988)
Eszmék és események - Elmélkedés a felolvasókról (Andreas Knapp)
szentek tanúságtétele ma is időszerű és az egész Egyháznak szól: Bár meghalni a hitért keveseknek járó ajándék, de a meghívás, hogy a hitért éljünk, minden kereszténynek szól. Október vége felé, amikor a világiakkal foglalkozó püspöki szinódus már a megbeszélések összegezésére irányította a figyelmét, az egyház szentjeinek serege egy világi szenttel gazdagodott: Giuseppe Moscativalfl. Szolgálat, 29. sz.). II. János Pál pápa lenyűgöző szertartás keretében avatta szentté október 25-én az 1930-ban, 47 éves korában elhunyt kórházi főorvost, egyetemi tanárt, nemzetközi hírű szaktekintélyt, akit már életében a szegények szent orvosaként tiszteltek Nápolyban és környékén. A szenttéavatási szertartáson, amelyet az olasz televízió is közvetített, több mint 50 ezer hívő vett részt, főként az új szent szűkebb hazájából. De jelen volt az olasz kormány küldöttsége, az egészségügy világszervezetének képviselete és a betegek hosszú sora, akiket a Szentatya a szertartás után egyenként megáldott és megvigasztalt. A szentéletű orvos dicsőítése egyaránt szól a betegeknek, a szenvedőknek és az egészségügyben tevékenykedő minden személynek, főként az orvosoknak. Arra emlékezteti őket, hogy hivatásuk mindig csak az élet szolgálata lehet, nem pedig merénylet az élet ellen, különösen olyan védtelenek ellen, mint a magzatok, vagy a gyógyíthatatlan betegek. Giuseppe Moscatiban az Egyház az irgalmas szeretet szentjét tiszteli. Ipacs Katalin ELMÉLKEDÉS A FELOLVASÓKRÓL A lektoravatás, a felolvasói megbízatás lépcső a papsághoz vezető úton, jóllehet általában világiakra ruházott tisztség. Aki pap akar lenni, annak előbb mint laikusnak, Isten népe tagjának kell kiállania a próbát. Csak azután lehet kiválasztani a népből és Isten népének papi szolgálatára rendelni, miután komolyan töltötte be világi szolgálatát. A felolvasó tisztsége, a lektorátus ilyen világi szolgálat. Aki tehát pap akar lenni, az előbb legyen lektor, vagyis olyan valaki, aki Isten szavát felolvassa. A lektorátus azonban többet kíván, mint jártasságot az olvasás művészetében. Sajátos kapcsolatot kíván Isten szavával. Elmélkedjünk röviden az Ő szavához való viszonyunkról. A szertartás, amellyel valaki megkapja a felolvasói megbízatást, igen egyszerű. A püspök a jelölt kezébe adja a Lectionariumot, a liturgikus olvasmányok könyvét a következő szavak kíséretében: „Vedd a könyvek könyvét a Szentírást, hirdesd hűségesen Isten igéjét, hogy életté váljék az emberek szívében." Ha gazdagabb szertartással szeretnénk érzékeltetni, mi is a lektorátus, három cselekményt fűzhetnénk hozzá. Felsorolásukkor azonban azonnal láthat73
