Szolgálat 77. (1988)

Az egyház szava - A nők pappá szenteléséről az Anglikán Közösségben

teológiai távlatokat nyit fel a kérdésben. A katolikus és az ortodox egyházban — változatlan hagyomány szerint — csak férfiakat szentelnek pappá és püspökké. 1976-ban a Hittani Kongregáció, Inter Insigniores nyilatkozatában világosan kimondja, hogy „a katolikus egyház nem érzi feljogosítva magát arra, hogy engedélyezze a nők pappá szentelését“. A nyilatkozat főként a hagyományra hivatkozik. A katolikus és az ortodox egyház ugyanis irányelvnek tartja Krisztus és az apostolok eljárásmódját, amitől nem térhet el. Az egyházi gyakorlat, hogy csak férfiakat szentel pappá, hűség — a Szentlélek vezetése alatt — ahhoz, amit Krisztus cselekedett. Ebben a nyilatkozatban, valamint az azt megelőző s témánkra vonatkozó, VI. Pál és Coggan érsek közötti levélváltásban kell a katolikusoknak keresni az útmutatást.

Azok, akik az Anglikán Közösségben ellenzik a nők pappá szentelését, arra hivatkoznak, hogy — mivel a katolikus közösség részét alkotják — nem szakíthatnak ily döntő módon a hagyománnyal, függetlenül a római katolikus és az ortodox egyháztól. Ebben a kérdésben nem követhet egyéni utakat az Anglikán Közösség, s nem távolodhat el az általános Egyház gyakorlatától. A katolikus egyház komolyan veszi az eddig elért eredményeket, amelyek a hit és szentségi élet teljes közösségét célozzák. Legyen alapvető gondunk, hogy egyre nagyobb egységet érjünk el; Őszintén be kell azonban vallanunk, hogy a nők pappá szentelése nem mélyíti el, hanem gyengíti a már kiépülő egységet. A nők pappá szentelésének ugyanis igen komoly következményei vannak az egyháztanra.

Igen jelentős az a megjegyzése, miszerint az Anglikán Közösség tartományai, amelyek nőket szenteltek pappá, csak azért jártak el így, mert komoly teológiai meggyőződés vezette őket. Ebben a kijelentésben világosan látok egy igen pozitív megállapítást. Tartanunk kell ugyanis, hogy teológiai problémával állunk szembe, ami nem oldható meg szociológiai vagy kulturális motívumokkal. Egész más lapra tartozik tehát az a kérdés, vajon joguk van-e a nőknek olyasmit gyakorolni, amit évszázadokon keresztül nem tehettek. Ez nem kapcsolható egybe a nők pappá szentelésének problémájával. Témánk keretét a szentségek teológiája és az egyház hagyományai szabják meg. Remélem, hogy magyarázatom rávilágít erre a szempontra.

Sokat gondolkoztam azokon a teológiai érveken, amelyeket felsorakoztat a nők pappá szentelése mellett. Amint már mondottam, nem tárgyalhatom a kérdést minden részletében, csak azt szeretném közölni, miért nem tekinthetem ezeket az érveket kielégítőknek.

Ha jól értettem, érvelésének a magva a következő: Krisztus a főpapunk. Az emberi természet, amit megváltásunkért magára vállalt, magába foglalja a férfiakat éppúgy, mint a nőket. Más szóval: emberségét átfogóan kell értenünk, mert csak így élvezheti az egész emberi nem a megváltás gyümölcseit. Akik papi küldetést kaptak az egyházban, kettős képviseletet töltenek be: nemcsak az egész egyház testének papi természetét képviselik, hanem sajátos szentségi kapcsolatban állnak a feltámadt Krisztussal. Főként az Eucharisztiá5

65