Szolgálat 77. (1988)

Tanulmányok - Ernst Gutting: Változó felfogások a nők helyzetéről a társadalomban és az Egyházban

TANULMÁNYOK Ernst Gutting VÁLTOZÓ FELFOGÁSOK A NŐ HELYZETÉRŐL A TÁRSADALOMBAN ÉS AZ EGYHÁZBAN XXIII. János pápa, az egyházi „aggiornamento“ úttörője a „Pacem in terris“ enciklikájában az idők jelei közé sorolta a nők felemelkedését a modern tár­sadalomban. Megállapította, hogy „a nő ma részt vesz a nyilvános életben, ami valószínűleg gyorsabban nyilvánul meg a keresztény népeknél, és lassab­ban, bár feltartóztathatatlanul a más hagyománnyal és kultúrával rendelkezők­nél". Evvel fel is vetettük a kérdést: Gyakorolt-e különösebb befolyást a nők felemelkedésére a keresztény világnézet? Az emberi fejlődés mélyreható és irányt szabó folyamatai közé tartozik az a változás, amit a patriarchális rendszerből a partneri, társi rendszerbe való át­menetnek tekintünk. Elméletben már elfogadtuk az újat, de a gyakorlatban még messziről sem jutottunk túl a régin, amit egy ismert dél-amerikai nagy- birtokos így fogalmazott meg: „Isten minden embert egyenlőnek teremtett, tartozzék bármilyen fajhoz vagy valláshoz. Egyeseket azonban arra rendelt, hogy uralkodjanak, másokat pedig, hogy engedelmeskedjenek." A napjainkig nyúló patriarchális rendszerben a nők természetszerűen az utóbbiak közé tar­toznak, az elnyomottak és kiváltság nélküliek csoportjába. Ezért, átlagban, mind a nyilvános életben, mind pedig a családban, egyházban és a társadalomban csak alárendelt szerep illette meg őket. Az úgynevezett „női emancipáció" mozgató erőit azok a helyes és téves, sikeres és sikertelen kísérletek alkot­ták, amelyek meg akarták szüntetni a nők mindennemű elnyomását. A jólét gyorsan — s sokszor hátrányosan — elfelejtette sok emberrel a nehéz háborús és háború utáni éveket. Sajnos más esetekben is ködbe vesz­nek a fejlődés kiindulási pontjai és háttéri oka, amelynek ismerete elősegít­hetné a még fennálló feladatok megoldását. Ezért tájékozódásunkra felidézek néhány a nők felemelkedésével kapcsolatos időpontot és tényt. Akinek csupán engedelmeskednie kell, annak nincs szava a döntések hoza­talakor. Ma már természetes, hogy a nők is szavaznak, s így együtt döntik el a férfiakkal, hogy kik határoznak majd azokról a körülményekről, amelyek meg­szabják életüket. De talán maguk a nők sem gondolnak már arra, hogy mióta van erre joguk. Már 1869-ben szavazati jogot nyertek a nők az egyik észak­amerikai államban, de csak azért, mert egyébként nem lett volna elegendő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom