Szolgálat 77. (1988)
Az egyház szava - A nők pappá szenteléséről az Anglikán Közösségben
AZ EGYHÁZ SZAVA A NŐK PAPPÁ SZENTELÉSÉRŐL AZ ANGLIKÁN KÖZÖSSÉGBEN Levéváltás Róma és Canterbury között 1984 novemberében R. Runcie canterburyi érsek elnökletével összeült az Angol Egyház Általános Szinódusa. Úgy döntött, hogy dolgozzanak ki egy törvényjavaslatot, amely szabályozza, hogy milyen körülmények között lehet esetleg nőket pappá szentelni. Lépésükkel azonban nem akarták befolyásolni magát a döntést, hogy ténylegesen szentelnek-e majd pappá nőket vagy sem. 1986-ban a New Yorkban tartott szinó- duson felvetették a kérdést, hogy az Anglikán Közösség részegyházaiban pappá szentelt nők gyarorolhatják-e hivatalukat Angliában is. 1975 óta ugyanis az amerikai episz- kopális egyház engedélyezi a nők pappászentelését. Jóllehet a szinódus tagjainak kb. 60 százaléka igenlő választ adott, az eredmény „nem“-nek számított, mert az alapszabályok 2/3 többséget kívánnak meg. A két anglikán szinódus közötti időben elvi jellegű levélváltást folytattak — a nők pappá szentelésére vonatkozóan — a római és az anglikán egyház felelős vezetői. A négy okmányt csaknem teljes egészében közöljük. II. János Pál levele Főtisztelendő Robert Runcie canterburyi érsekhez Közösségeink együtt vállalták, hogy a hit fényében keresik a teljes egyházi egység helyreállítását. Ennek jelentős állomását alkotja az időt igénylő, de nélkülözhetetlen lépés, amellyel kiértékeljük az első Nemzetközi Anglikán— Római Katolikus Bizottság jelentését, örömmel tapasztaljuk, milyen komolyan vállalták számos országban ezt a feladatot. Az együttes tanulmányozásból született gyakori közös rendezvény és tanúságtétel is jele annak, hogy Isten kegyelméből mily sokat értünk már el az egység terén. A kommúniónak ez a foka valamint az egységet sürgető isteni felszólítás azt is megkívánja azonban, hogy nyíltan megvizsgáljuk azokat a különbségeket, amelyek még elválasztanak. A katolikus egyháznak mindig érzékenyen kell figyelnie arra az örökségre, ami közös a többi keresztény közösséggel. Ez az örökség azonban arra is készteti, hogy nyíltan és építő párbeszédben világosan ismertesse saját álláspontját. Ebben a szellemben fejtette ki VI. Pál pápa Coggan érsekkel 1975—1976 folyamán váltott leveleiben a római katolikus egyház felfogását a nők pappá szenteléséről. Főleg arra utalt, hogy miért ragaszkodik a katolikus egyház az évszázados hagyományhoz. Ezeket az okokat hosszasan fejtette ki a Hittani Kongregáció 1976. október 17-én keltezett Inter insigniores nyilatkozata. Ugyanezt az álláspontot hangsúlyozták az Egységtitkárság megfigyelői 1978-ban a Lambeth Konferencián, amikor a nők pappá szenteléséről tárgyaltak. 58
