Szolgálat 77. (1988)
Tanulmányok - Solti Gyöngyi: A nők szerepe az Egyház életében
A kérdés értelmezésének logikai munkáját a tartalmi változásokból következően hibásan végezte el: férfi 3 nő 4 A megkérdezettek közül 28 (9 férfi és 19 nő) a pappá szentelés lehetetlenségében látja a nők Egyházon belüli hátrányos jogi helyzetének lényegét. A nőkkel szembeni bizalmatlanságot pedig összesen 25-en (20 nő és 5 férfi) emelik ki mint fő okot. 12 válaszadó a hátrányosabb jogi helyzet legfőbb okát a nők pszichológiai adottságaiban látja (férfi 8, nő 4) és ezen válaszok túlnyomó többsége (12-ből 11) a nők Egyházon belüli jogazonosságát vallja. E tény már elgondolkodtató, mert olyan szélsőséges vélemények is akadtak, hogy nő létükre úgy vélik, a karitatív és kisegítő (pl. templom-takarítás és díszítés) munkákban vállalt nagyobb szerep már jogazonosságot teremt a nők és a férfiak között. Mások úgy vélekednek, hogy a vezető szerep a képviselő-testületekben pszichobio- lógiai alapozottsággal a férfiaké. A nők tehát erre ne is tartsanak igényt, mert nem képesek lényeglátásra, az „egész“ átfogására, csupán a részletek megragadására. Mások — és elsősorban a nők — tartózkodó, diszkrét megjegyzésekben fogalmazzák meg, hogy teológiai meglátásaikat csak nehezen fogadják el, valamint a férfi-papság nem szívesen választ női munkatársat még akkor sem, ha rátermettsége és megfelelő műveltsége kézenfekvő. Kétségtelenül egyedi megjegyzés, de érdekessége miatt kiemelést érdemel, hogy egy megkérdezett nő úgy vélekedik, hogy a több imádság elsősorban a nők, míg a vezetés elsősorban a férfiak ügye. Egyesek indulattelített megjegyzésekkel vallják: a hátrányos jogi helyzet oka, hogy a nők nem szentelhetők pappá, de „ne is legyenek soha azok!“ Meglepő járatlanságot árul el az a nő, aki úgy véli, hogy nagyobb érdem, ha egy férfi vallásos, mintha egy nő. Furcsa az a nőtársunk is, aki szerint a női szerzetesrendek hiánya óta áll fenn az Egyházon belül a nők hátrányos jogi helyzete, mert addig a férfiak papok, a nők szerzetesnők lehettek; e tény — az ő gondolkodásában — jogegyenlőséget teremtett. Az utóbbi válaszok az aktív vallásos életet élők ismerethiányai miatt érdemeltek említést. Felhívják a figyelmet, hogy az Egyház aktív tagjai is járatlanok lehetnek alapvető kérdések megítélésében, egyszerűen elsajátítható ismeretekben. Sokkal fontosabb azonban, hogy világosan lássuk: a nők vezető szerepre való rátermettségüket a polgári életnek más szintjén bizonyították és a gondolkodás és látásmód egészlegessége, valamint a teológiai ismeretek elsajtíthatósága sem férfiúi előjog. Nem pszichobiológiai alapozottságú adottság, hanem olyan megcsontosodott tradicionális nézet, amelynek fennállása sok jó egyházközségi vezetőtől fosztja meg a plébániák közösségeit. Noha kétségtelen: a nők között az ilyen adottságokkal rendelkezők aránya alacsonyabb mint a férfiak között. Viszont valaki azért, mert férfi, még nem lesz bizonyosan jó vezető. A női mivolt sem jelent vezetésre és intellektuális munkára való képtelenséget! M - < /-; 2 ! \-<d. /7\ ^ /
