Szolgálat 76. (1987)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
főnököm igen aktív, szorgalmas és imádságos paptestvér. Jó együtt dolgozni vele az Úr szőlőjében. Két éve két civil házaspárt is felkértünk e nagy terület ellátására. Most már ők is hitoktatnak, és azokon a vasárnapokon, amelyeken mi nem jutunk el a kisebb falvak kápolnáiba vagy templomaiba, nagyon szépen és odaadóan végzik az igeliturgiát. A kis közösségek — a legegyszerűbb nénikék is — megszokták már s igénylik, hogy vasárnapról vasárnapra együtt legyenek. — Az idén kiemelkedően szép volt az ifjúsági zarándoklat, amit a fiatalok imádkozva, meditálva töltöttek itt. Külön búcsúnapot tartottunk a kisgyermekeknek is. Száz meg száz tiszta kis lélek köszöntötte égi Édesanyánkat és szent Fiát. LEVELEK A MISSZIÓKBÓL 25 éwel ezelőtt, amikor Pápua Új-Guinea földjére érkeztem, a hegyek közé küldtek misszionáriusnak. A tengerparton már csaknem 100 éve megkezdődött a keresztény hit terjesztése. A mi vidékünkön azonban, kb. 2000 méterrel a tengerszint fölött a II. világháború megtorpantotta a hitterjesztést. A bevált szokás szerint először az állam (akkor még Ausztrália) tisztviselői hatoltak be a még fel nem tárt területekre, hogy megteremtsék a kapcsolatot a bennszülöttekkel. Megérkezésemkor éppen véget ért ez az úttörő vállalkozás, nyitva állt a kapu a misszionáriusok előtt. A hegyes vidék sűrűbben lakott, jobb termőföldekkel. Érthető viszont, hogy kezdetben egyedül voltam keresztény misszióm területén. Mivel a bennszülöttek nyelvét, az engát még nem ismertem katekéta-tolmácsot kellett keresni. Találtunk is egy fiatalembert, aki pár évet töltött a mi tengerparti missziónkban mint szakács. Nem kényes dolog csak egy katekéta közvetítésével hirdetni az evangéliumot? Nem tölti el a misszionáriust a bizonytalanság érzése, vajon helyesen értették-e meg a jelentkezők a krisztusi tanítás lényeges pontjait? Kétségtelen, bizonyos rizikóval jár ez a hithirdetés is. De amikor megtanultam a nyelvet, láthattam, hogy híveim jól elsajátították a kereszténység elemeit, a hit gyökeret vert bennük. A kérdésre: „Hány Isten van?“ szépen jött a válasz: „Egy, három személyben.“ Persze, hogy pontosan, „teológiailag“ mit fogtak fel ebből, azt nehéz eldönteni. De nem ugyanez megy végbe minden kateketikai oktatásnál? A hívő, a gyermek megéli s elfogadja, hogy Isten elküldte közénk Fiát; eszerint akar tehát élni. A lelkipásztor remélheti, hogy az évek folyamán ez a hit mindinkább átjárja az új keresztény életét — beleértve értelmi képességeit is. Azt se feledjük, hogy nálunk a hitoktatás nagy részét ma is katekéták végzik. A pap egyik legfontosabb teendője éppen az, hogy jól képezze katekétáit. Észbeli felkészítésükre is törekedni kell, de körünkben — ahol még elég hagyományos gondolkodásmód uralkodik — fontosabb, hogy életpéldájukkal hassanak. A hitújoncok vizsgáztatásakor is fontos szerep jut a lelkipásztornak. Ma már kb. 3500 hívőm van. Az utóbbi időben sokat köszönhetek az ún. karizmatikus mozgalmaknak. Megújították, elmélyítették az imaéletet egyházközségemben. Általában az erkölcsi élet terén sem jelentkeznek nagyobb problémák keresztényeim között. Már régi, népi vallásosságuk sürgette a mi tízparancsolatunknak megfelelő elveket. Csak két kérdésben kell segítségükre lenni. Vérükben van az 5. parancs — a törzsbeliekkel szemben. Mert azelőtt szinte egész életük a törzsi hovatartozásra épült: a föld a törzsé (még ma is), az irányítást a törzsfőnöktől várták (aminek jó, de rossz oldalai is lehetnek), a törzs tagjai szerették egymást stb. Ezért könnyű volt megértetni a hitújoncokkal az Egyházat: Ez Jézus Krisztus törzse. A hívek ma is külön bűnként gyónják meg, ha pl. törzsük tagjától loptak valamit. A szoros törzsi kapcsolat ellentéteként azonban kiépült a bosszú és vérbosszú a kívülállókkal szemben; rájuk már nehezen alkalmazzák az 5. parancsot. A törzsi szokás problémát jelenthet a családi élet terén is. Pápua Új-Guinea lakóinak kétharmada már keresztény. Az alkotmányba fel is vették az egynejűséget. Megmaradt azonban egy régi törvény is, amely a törzsön belül megengedte a többnejűséget. A keresztények általában szépen megtartják az egynejűség parancsát, de előfordul, hogy 91
