Szolgálat 76. (1987)

Az egyház szava - A pápa a Katolikus Nevelés Nemzetközi Hivatalához

Felhívás a szülőkhöz

3. Mai világunkban — amit szeretni kell, hogy megmenthessük — a katolikus és más intézményekre bízott fiatalok gyakran égető szükségét érzik annak, hogy kiszabaduljanak a mohó materializmusból, a zaklató hedonizmusból. Ezek helyett azt kívánják, hogy jóságos, de erős kézzel vezessék őket a tagadhatatlan igazság és az önfeláldozó szeretet magaslatai felé. Ezért intézek teljes erőmből mindenekelőtt a szülőkhöz felhívást. Jól tudom, hogy számos keresztény család tanácstalanul áll a pluralista modern társadalom s az erre jellemző véleményáradattal szemben. Éppen ezért, még inkább mint valaha, nélkülözhetetlen a keresztény szülők intézményes összefogása. Ezek az intézmények számos országban már kiválóan működnek és igazi baráti kapcsolatokat teremtenek. A szülők segítségére vannak abban is, hogy jobban megértsék a jelen társadalmi és kulturális változásokat, és megfelelő módszereket alkalmazzanak mind az általános, mind a vallásos nevelés terén — szoros együttműködésben az iskolai nevelőkkel.

A jellegzetesen keresztény felfogás szerint, az apaság és anyaság tulajdonképpen hosszúra nyúló, s a biológiainál bizonyos fokig kényesebb szülésnek tekinthető. A figyelmeztetés és a hallgatás, az engedékenység és határozottság, a biztatás és elvárás helyes adagolása, valamint az apa és az anya egybehangzó példaadása döntő mértékben segítheti vagy rombolhatja a gyermek harmonikus fejlődését, mindaddig, amíg ki nem repül a családi fészekből.

Kedves szülők, akik jelen vagytok, és azok is, akik később fogják olvasni ezt a felhívást: ne kíméljetek semmi erőfeszítést, hogy előmozdítsátok, vagy hogyha szükséges, rehabilitáljátok a keresztény nevelést. Gyermekeiteknek és a fiatalságnak általában szüksége van erre a keresztény nevelésre, amely emberi létre és nemes elvekre készíti fel őket. Küldetésetek a téren nehéz s egyszersmind felemelő, de fáradozásotokat gazdagon kiegészíti Krisztus, aki ezáltal találkozik gyermekeitekkel. „Ő az út, az igazság és az élet“ (Jn 14,6). Anélkül, hogy engednénk az önelégültség kísértésének, állítjuk, hogy a keresztény nevelés a családokban és a katolikus intézményekben — amelyek lét- jogosultsága nyilvánvaló és biztos — pótolhatatlan szolgálatot jelent minden valóban demokratikus társadalomnak és civilizációnak, amely nem engedi, hogy szétzúzza a materializmus.

A keresztény intézmények sajátos jellege

4. Gyermekeik keresztény neveléséért elsősorban a szülők viselik a felelősséget. Ők választják ki a vallási és erkölcsi meggyőződésüknek megfelelő iskolát. Jogosan várják tehát el, hogy a katolikus iskola a lehető legjobb emberi és vallásos nevelést nyújtsa. Felhasználom a jelen alkalmat arra, hogy ismételten kifejezzem bizalmamat az egész világon működő katolikus nemzeti, tartományi és egyházmegyei nevelőintézetek és intézmények iránt. Papok, szerzetesek és világiak csodálatos odaadással és jó felkészültséggel szentelik

66