Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Dicenti Gyula: Nevelő diploma nélkül
zik az igazi, emberi melegség. Húsz-harminc gyerek egy teremben, ahol naponta három-négy nevelő felügyel... Hol marad az alapvető családi és főleg az anyai szeretet? Kikristályosodik benne a meggyőződés, hogy olyan környezetet kell teremteni ezeknek az elhagyatott gyermekeknek, amelyik hasonló a családéhoz. Házat kell építeni, ahol egy anya gyűjti maga köré a gyermekeket. A nyári tábor remekül sikerült. Hansl édesapja kegyelmit kapott s vitte magával a fiát Németországba. Ott talált munkát, jobb lehetőséget új élet kezdésére. A fiú hálás szívvel írta: „Szívbeli köszönet mindenért, Hermann. Mennyit segítettél rajtam! S én semmit sem tudtam adni cserébe!“ — „Kis buta — kommentálta Gmeiner a levelet —, te ajándékoztál meg életfeladatommal!“ Gmeiner visszatért Innsbruckba, hogy folytassa az egyetemet. Elgondolásait írásba foglalta, remélve, hogy így jobban megértik és elfogadják a felelős személyek. Eléggé ismerte már Pestalozzi művét, informálódott az amerikai „Boys town“ szervezetéről. Valami hasonlót, s mégis mást látott sorsdöntőnek. A hangsúlyt két alapelvre helyezte: szeretet és jóság. Istenhez való viszonyunkból következik — szögezte le Gmeiner —, hogy az emberekkel csak akkor lehetünk helyes kapcsolatban, ha a szeretet képezi az alapot. „Mi az oka annak, hogy mai világunkban a nemes emberré válás messze lemaradt azoktól az elvárásoktól, amelyeket a romok eltakarításakor melengettünk? Senki sem találja meg a végérvényes feleletet erre a kérdésre. Szerény hozzájárulásra azonban mindegyikünk képes. A magam részéről tapasztalataimat a következő mondatban szeretném összefoglalni: A szeretet fontosabb, mint a (technikai) tökéletesség“ (Eindrücke, Gedanken, Bekenntnisse. 84. o.). Gyakorlati elveit, amelyek megvalósításával boldogabb emberekké nevelheti az elhagyott és árva gyermekeket, négy pontban foglalta össze: 1. A gyermeknek mindenekelőtt édesanyára van szüksége, aki elfogadja őt ahogy van, és rendes emberré neveli. 2. Szüksége van testvérekre, akik körében megtanulja a közösségi életet. 3. Szüksége van egy házra , amely otthona, s ahol menedékre, melegségre talál. 4. Szüksége van a falura, amely híd a nagyvilág felé, ugyanakkor a találkozás és a megértő együttlét tere. 1. Gmeiner egész létével vallotta, hogy a sikeres nevelés bölcsője, melegágya a család. Ott kapja meg a gyermek a biztonságérzetet és az annak kiépüléséhez szükséges meleget, védelmet, indítást és szabadságot. Előadásaiban s minden tettével hangsúlyozta, sürgette a család fontosságát. Mindent megtett, hogy intézményesen is biztosítsák a családok szilárdságát, fejlesszék nevelő hatékonyságát. Meg volt győződve arról, hogy az árva, elhagyott gyerekek is csak akkor lehetnek boldogok, ha meg tudjuk teremteni számukra a családi légkört. Igen jónak tartotta, ha gyermektelen házaspárok örökbe fogadtak árva vagy elhagyott gyermekeket. Nem szerzett jó tapasztalatokat az ún. „nevelő szülőkkel“, akik állami, szociális vagy jogi szervek kérésére vállalták 54
