Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Társas apostolkodás a világiakkal
2. A világiakra váró feladatokat határoljuk pontosan körül mind az időt, mind a tárgyat tekintve. A laikusnak tudnia kell, hogy mire vállalkozik. 3. Az apostoli munka önkéntes kisegítőjének megnyerésénél előbb pontosan meg kell vizsgálni, hogy az illetőnek van-e hajlandósága és képessége a rá váró feladat elvégzésére. Ha valaki valamit szívesen tesz, azt lelkesen és kitartóan végzi. 4. Nyugtázzunk minden közreműködést hálás köszönettel, még akkor is, ha az nem a legszerencsésebb kimenetellel végződött. Ilyenkor a jó akaratot ismerjük el és nem a sikeres teljesítményt. 5. Ahol ez ésszerűnek látszik, tartsuk tiszteletben a világi hívő önállóságát. Finom érzék kell ahhoz, hogy megállapíthassuk, meddig tart a segítség és hol kezdődik a gyámkodás (pl. a katekéták nevelésében, a kórus működésében vagy a rendezvények előkészítésében). Míg az előbbiek talán huzamosabb ideig tartó segítséget igényelnek, addig ez utóbbiak résztvevői hamarabb idegenkednek az avatatlan beleszólások miatt. 6. Igyekezzünk kiküszöbölni a másodlagos zavaró körülményeket, amelyek a testvéri együttműködés útjában állnak. Ez lehet a házvezetőnő vagy más „bennfentes“ is, aki miatt a plébánost soha sem lehet diszkréten megközelíteni, mert állandóan „ügyelnek“ rá. 7. A felkért világiak legyenek mindig alkalmasak a rájuk bízott feladat elvégzésére: kántor, lektor, katekéta, csoportvezeztő stb. 8. Adjunk alkalmat világi segítőtársainknak arra, hogy beszámolhassanak munkájukról és kicserélhessék tapasztalataikat. Jézus is magához hívatta a 72-t! Kérdezzük meg őket: hogyan boldogulnak! Érdeklődjünk élményeik és tapasztalataik iránt! 9. Lássuk el őket újabb motivációkkal. Támogassuk őket lelkileg és közöljük velük, milyen ésszerű az, amit tesznek és milyen fontos közreműködésük. 10. A plébános ossza meg segítőivel saját lelkipásztori gondjait és ügyeit, így a hívek is könnyebben tekintik azokat magukénak. 11. Bátorítsuk őket állandóan és, ahogy az írás mondja: „kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban" (Uessz 5,12). Elismerésre mi is szomjazunk, világi munkatársaink talán még inkább. Ezért a kellő időben elhangzó jó szó, elismerés, bátorítás sokat jelent. A Szentlélek bizonyára a mi közösségünkben is osztogatja adományait, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hatályon kívül helyezi az emberi érintkezések, lelkipásztori vezetőkre is érvényes, finom szabályait. A szabadon alkotó festő, szobrász, zeneszerző megannyi ihlete mellett sem hagyhatja figyelmen kívül szakterülete alapismereteit, törvényszerűségeit. , Még kevésbé teheti ezt a lelkek Isten szikrájától ionizálódott művelője, a művészek művésze. Krisztus híveinek lelkipásztora. 34
