Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Nevelési módszerek keresztény szemmel
II. Értelmesen cselekedni A keresztény szülő és nevelő feladata értelmesen, célravezetőén cselekedni. Irányítson minden ráhatást, nevelési módszert úgy, hogy neveltje az istenképűség irányába növekedhessék. Apró részcéljainkat számtalan módszer segíti, amelyeket kötetek (Groom 1976, Hofmeier 1983, Kurz 1984) tárnak elénk. Kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, hogy néhány módszert nagyítónk alá helyezünk. 1. Az „eleven módszer“ A szülő és a nevelő az első, a legfontosabb nevelőmódszer. A hitoktatást és vallásos nevelést nem helyezhetjük ugyanis párhuzamba pl. a számtan vagy földrajz tanításával. Esetünkben nem hitismeretek puszta elsajátításáról van szó, hanem a hitigazságok szerinti életre segítjük fiataljainkat. Éppen ezért áll első helyen a példakép, a felnőtt, érett keresztény, aki szeretettel fogja a gyermek kezét. Irányít: Látod, oda kell eljutnod! De megmutatja a célba vezető lépéseket is, sőt együtt menetel neveltjével. Emlékezzünk ismét egy latin mondásra: Verba movent, exempla trahunt! A szavak ugyan mozgatnak, de csak a példa ragad magával! Feltűnt, hogy a 3—4 éves Tibor hétköznapokon is gyakran megjelenik az istentiszteleten. Megkérdeztem édesapját: Nem terhes ez a kisfiúnak? Válasza: Én soha sem hívom. Amikor meglátja, hogy templomba készülök, nem lehet visszatartani, ő is jön. Igen, mert az első nevelési módszer maga az istenképű nevelő. Leghatásosabban azzal neveljük gyermekeinket az Isten és az emberek szeretetére, ha a nevelő kifejezetten szereti Istent és embertársait. Az erkölcsös élet legjobb nevelőeszköze is az erkölcsös nevelő. Az imádságra nevelés legcélravezetőbb módszere az imádkozó szülő. A liturgikus nevelés szintén a buzgó szülő és nevelő által valósul meg zökkenőmentesen stb. Más szóval, a keresztény nevelés módszereinek témája a „nevelő lelkiségének“ (B. Jendorff) kérdése. Ami nem hatotta át a nevelőt, azt nem közvetítheti másoknak. Amit maga nem tapasztalt, nem élt át, nem próbált meg és nem talált hasznosnak, azt másoknál sem alkalmazhatja (H. Kurz). Nem ritkaság, hogy az apa felszólítja kisiskolás fiát: Pisti, ma vasárnap van, öltözz a misére! De a gyerek gondolkodás nélkül válaszol: De te se mész! S ha szülői parancsra mégis megteszi, alig várja, hogy ő is olyan idős legyen, és ne kelljen misére mennie. Apja magatartása alapján úgy éli át a kérdést, hogy a misehallgatás csak gyerekkötelesség, a felnőttek szabadok. 2. A közösség íze Sajátságos hatóereje van a közreműködésnek, a „közös kidolgozás“ (H. Kurz) módszerének. A gyermek a közösséget ízlelgeti, miközben együtt tervezgetünk és kivitelezünk. így pl. elhatározzuk, hogy egyik hittancsoport készíti elő a vasárnapi misét. A gyermekek önállóan választják ki a miseéneke22