Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Teleki Béla: Nevelési módszerek keresztény szemmel
és kiszolgáltassák alattvalóikat az agymosásnak“ — bizonygatja Malcolm Mug- geridge. Selye János, a stresszelmélet megalkotója is hangsúlyozza, hogy életünk boldogságához a rövid lejáratú és hosszútávú célok mellett elkerülhetetlenül szükségünk van a végső célra is (Életünk és a stressz, 1979). Bizonyosan tévednénk, ha ostort ragadnánk és büntetésként csattogtatnánk a szülők és nevelők feje felett, mivel nem látják a fáktól az erdőt. Elvesznek az apró célok megvalósítgatásában és nincs időtálló, életformáló keresztény fantáziájuk, célkitűzésük. Azzal sem jutnánk messzebbre, ha bizonygatni kezdenénk, hogy a szép és emberséges apró célok és célkitűzések nem mentik meg ifjúságunkat az értékrend korunkra jellemző elbizonytalanodásától és az ezzel kézenfogva járó kábítószerezéstől, felelőtlen szabadszerelemtől vagy életuntságtól. Sokan a francia közmondással védekeznének: „C’est la guerre“ (Ez a háború) — magyarosítva: Ilyen az élet. Nem bújhatunk ki a bőrünkből. Nem szökhetünk meg a világból. — Nem véletlenül nevezik századunkat a kereszténység utáni kornak! 2. A szekularizált világ árnya „A katolikus egyház a modern tudományok anyja — írja P. Jáki, Templeton- díjas (1987) fizikus és a bölcseletelmélet szakembere. — Bár előfordul, hogy az anya és gyermekei szembekerülnek egymással, de a vérségi kapcsolat megmarad.“ Ennek ellenére gyakran kísért a korszellem, miszerint a keresztény nevelés nem modern. Nem csoda, ha a szülők egyike-másika kelepcébe esik. „Tudja, szüleim mindennel törődtek, mindenre gondoltak, csak a legfontosabbra nem“ — jelentette ki a 22 éves fiatalember, aki elsőáldozási oktatást kért papjától. Az sem titok előttünk, hogy korunk általános gazdasági krízis- helyzetben él. Éppen ezért fordítjuk figyelmünket erőltetve az anyagiak felé. Beszédünk főbb témái: a munkaviszony, jó kereseti lehetőség, vagyoni állapot... Nevelési céljaink között is túlméretezett helyet kapnak, s gyakran el is nyomhatják az életrevalóbb célokat: elvész az ember, elcsenevészesednek az emberi kapcsolatok, a szeretet is lefokozódik „fáradtolajjá", az életadó Istent pedig kikiáltják halottá, amint az egyesek szerint be is következett (vö. a „halott Isten teológiája"). Érthető tehát, ha II. János Pál pápa az utóbbi években igen gyakran sürgeti Európa újraevangelizálását. Gyakran találkozunk napjainkban fogalomzavarral: szembeállítódik a tekintély a szabadsággal, a fegyelem az egyén önkifejlődésével, hogy csak néhány idevágó esetet említsünk. Ebben az értelemben panaszkodik a pedagógus nagyszülő: „Fiam állandóan azt veti szememre, hogy tekintélyi nevelésben részesítettem. Ő az ellenkezőjét teszi: szabadjára engedi, tekintély és fegyelem nélkül neveli kis unokámat. Nem hajlandó megérteni á különbséget tekintély és basáskodás között. A kisgyermek előtt mi felnőttek — tetszik, nem tetszik — tekintélyként állunk: felnéz reánk, követ és utánoz minket. Enélkül 20
