Szolgálat 75. (1987)
Eszmék és események - Levelek a missziókból
hogy mélyebben hatolhassak be hitünk igazságaiba. S íme, most itt a válaszod: Hallgathatok hitoktatást, miközben dolgozom. Azóta körüljárok kis motorbiciklimmel. Egyik helyen felveszem a magnetofonszalagot, amit már lehallgattak, a másik háznál meg átadom, hogy ők is hallgathassák — munka közben! Egy Maryknoll-nővér 3. Juventia nővér 50 évvel ezelőtt érkezett Kínába. Amíg a szárazföldről ki nem utasították, Kína déli részén misszióskodott több szatmári iskolanővérrel együtt. Amikor távoznia kellett, Taiwanba jöttek hárman, és a Maryknoll atyák egyházmegyéjében kezdtek dolgozni. Egyik nővér hamarosan Amerikába ment. A másik megbetegedett és elhagyta Taiwant. Pákozdy Juventia nővér egyedül maradt. De nem sokáig. A püspök helyeslésével egyházmegyei apácarendet alapított, a Jézus Szíve Nővérek rendjét, 1953-ban. Jelenleg kb. 70 tagja van a rendnek. Fő munkaterületük: segítenek a plébániákon. Van plébánia, amelyet teljesen ők vezetnek. A pap csak misézni és gyóntatni jár ki ezekre a helyekre. Vezetnek azonban három iskolát és több óvodát. Nem régen a Szentatya „Pro Ecclesia et Pontifice“ érdemjellel tüntette ki, amit az új püspök adott át Juventia nővérnek. Pákozdy nővér pedig végre elhatározta, hogy ő is belép az álatala alapított Jézus Szíve rendbe, mert eredeti rendjével alig tudott már kapcsolatot tartani. P. Vajda Tibor SJ Catholic Church 1-9 Wen Ming Rd Putze, 61305. Taiwan + Azt hiszem, említettem legutóbbi levelemben, hogy húsvét után Taiwanba készültem vakációra. El is mentem és majdnem egy hónapot tölthettem ott. Jólesett, a „dolce far niente“, bár nem turistáskodtam. Többször jártam már a „Szigeten“, 1968-ban tanítottam is egy félévet náluk, de azóta annyit változott az ország, hogy alig ismer rá az ember. Meglátogattam magyar pátereinket és mindegyiknél töltöttem pár napot — kölcsönös örömünkre. Felkerestem egykori tanítványaimat is, bár más nemzetiségűek, s így sokat láthattam. A vallásos élet — a gazdasági fejlődés ellenére, vagy talán éppen azért? — krízisben van. Az 1950-es években sokan kérték felvételüket az Egyházba. Számos volt a menekült, akik gyökértelenek voltak és az Egyházban találtak valamelyes biztonságot és életcélt. Ma a gyors meggazdagodás vágya és a gazdasági verseny elnyomja az érdeklődést a lelki dolgok iránt. Az iskolákban pedig annyit követelnek a hallgatóktól, hogy alig van idejük egyéb, pl. vallási kapcsolatok teremtésére. Az eredmény? A sok szép templom, amit akkoriban a további megtérések reményében építettek, meglehetősen üresnek tűnt. Mindenesetre örömmel tapasztaltam, hogy a putzei templomban, ahol magyarjaink dolgoznak, igen szép hitélet folyik. (Úgy hallja az ember, hogy még a volt kínai missziónkban is szépen tartják magukat az emberek, sőt növekszik a számuk.) Valószínűleg két okot találunk erre: pátereink buzgósága, szerény, példaadó életmódja s életszentsége, valamint az egész környék egyszerűbb életstílusa. Egyik osztrák atyánk már 85 éves, de vasárnaponként három szentmisét is tart, hosszan prédikál (amiből szinte semmit sem értenek, mert amoy nyelvtudása igen korlátolt!), májusban és júniusban a plébános (egy kínai pap) segítségével egy- egy családnál gyűjti össze esténként a szomszédos híveket imára — amit kis „kínál- gatás“ követ. Én is résztvettem ilyen esti találkozón és meghatott a testvéri szellem. Az egyik ilyen imaösszejövetelen Császár testvér, amikor le akart ülni, egy bútornak esett, megsértette a hátát. Kórházba kellett szállítani: három napot voltam vele együtt 78
