Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: Az Istent szeretőknek minden javukra válik

kezei. A bűnös olyan, mint az éhes ember, aki a száját a szélnek tátja s a levegőt nyeldesve akar jóllakni (III 137). Az Istent szerető embernek a földi dolgok a maguk valódi természetében és értékében jelennek meg, az ő szolgálatára állnak (I 125—127).

Az Isten kegyelme a hit és a bizalom révén arra is képesít, hogy a jó és balszerencse, a szomorú és vidám idők, a megtapasztalt áhítat és a lelki szárazság körforgásában a lélek meg ne inogjon, hanem a változhatatlan, szilárd isteni örökkévalósághoz hasonuljon. A lélek kitartó szilárdsága az isteni örökkévalóságot, az Isten szeretetének örök megbízhatóságát tükrözi számunkra. Ugyanakkor ez a lelki szilárdság és állhatatosság még inkább alkalmassá teszi a lelket arra, hogy minden neki szolgáljon (VI/2 168; III 493).

Befejezésül hadd foglaljam össze az eddig mondottakat egy hosszabb szentbemáti idézettel, mely minden magyarázatnál többet rejt magában:

Amikor erős vagy, ... ne érezd magadat biztonságban, hanem kiálts az Úrhoz a próféta szavával: „Ha fogytán az erőm, Te el ne hagyj!“ A kísértés idején pedig a menyasszonnyal mondd: „Vonzz magadhoz, keneteid illatában futunk utánad.“ így nem hagy el a remény a rossz időben, s előrelátó maradsz, ha jól megy sorod. S míg a jó és rossz idők egymást váltják, te valamiképpen az örökkévalóság képmását hordozod magadban, a szilárd lélek sérthetetlen és rendíthetetlen nyugalmát. Áldod az Urat minden időben és az ingatag világ kétes sikerei és biztos kudarcai között jogot formálsz valamilyen örök változhatatlanság állapotára. Közben elindulsz a megújulás útján s átalakulsz annak az örök Istennek egykori jeles hasonmására3, akinél nincsen változás, de még a változandóság árnyéka sem. Hiszen úgy leszel ezen a világon, mint Ö maga: nem félsz, ha rosszul megy sorod, s ha jól, nem reny- hülsz. Ez a jele, mondom, annak, hogy e nemes teremtmény, aki Alkotója képére és hasonlatosságára teremtetett, már kezdi visszaszerezni, sőt szinte már visszanyerte egykori nemes méltóságát. Méltóságán alulinak tartja, hogy ehhez az esendő világhoz hasonuljon. Pál tanítása szerint inkább arra törekszik, hogy értelmében megújuljon s azon hasonlatosságra alakuljon át, amelyre teremtették. Ezáltal eléri, hogy — amint ez méltányos is — a világ, amelyet miatta teremtettek, csodálatos módon hozzá alakul. Minden leveti hamis külsejét s mintegy saját természetes alakjában kezdi a javát szolgálni, fölismervén urát, akinek szolgálatára teremtetett.

Ezért úgy gondolom, hogy mindegyik testvérére is áll az, amit önmagáról mondott az Egyszülött Fiú, ti, hogy mindent magához vonz, ha fölmagasztalják a földről. Azokra a testvérekre gondolok, akiket az Atya előre ismert és előre arra rendelt, hogy Fia képmásához hasonuljanak, s így a sok testvér között ö legyen az elsőszülött. Merészen kimondom tehát én is: mindent magamhoz vonzok, ha fölmagasztalnak a földről. Nem könnyelműen alkalmazom magamra testvérem (Krisztus) mondását, hiszen magamra öltöm hasonlóságát. Ha pedig ez így van, ne higgyék a világ gazdagjai, hogy Krisztus testvérei egyedül az égi javakat birtokolják pusztán azért, mert hallják a krisztusi mondást: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa“ (Mt 5,3). Mondom, ne higgyék, hogy Krisztus testvérei egyedül az égi javakat

3 Ez az „egykori jeles hasonmás" Ádám lelkét jelenti a bűnbeesés előtt.

43