Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: Az Istent szeretőknek minden javukra válik
2. „ ... minden .. Mindazok, akik Krisztust hittel befogadva, Isten akaratával egyesítik akaratukat, az isten fiainak hatalmában részesednek. Ez azt jelenti, hogy minden, ami az Atyáé, most már az övék is (VI/2 111). Az Atya, aki egyszülött Fiának nem kegyelmezett, hanem mindannyiunkért odaadta őt, vele együtt mindent nekünk adott (VI/1 76). De ugyan hogyan lehetne minden a miénk, kérdezhetné valaki, hiszen annyi minden zaklat és ellenünk szegül? Az is, ami szolgálni látszik, csak akkor szolgál, ha előbb mi szolgáltunk neki: ha nem növesztjük és törjük igába a barmot, nem szolgál nekünk. A föld is csak akkor ad kenyeret, ha előbb arcunk verejtékével megműveltük. Inkább minden tőlünk követel szolgálatot, ahelyett, hogy nekünk szolgálna. Nem beszélve azokról a dolgokról, amelyek állandó veszéllyel fenyegetnek: a tűz azzal, hogy eléget, a víz azzal, hogy elmerít, a vadállat azzal, hogy széttép. Hogyan lehet egy ilyen szolgaságra kényszerítő és az életünkre törő világról józan ésszel azt állítani, hogy az Isten nekünk adta, hogy minden a hatalmában van annak, aki hisz? Szt. Bernát erre, a számunkra is égető kérdésre úgy felel, hogy megmagyarázza: az, hogy minden a mienk, annyit jelent, hogy minden a javunkra válik: Okosan figyelj: nem azt mondja, hogy minden a kedved szerint kiszolgál, hanem a javadra válik. Nem az akaratunkat szolgálja, hanem a javunkat, nem az élvezetünket, hanem az üdvösségünket. Ilyen értelemben nemcsak minden teremtmény, a jó és rossz emberek, a jó és rossz angyalok, hanem a jó- és balszerencse, a szorongattatás, betegség, halál, sőt még az elkövetett bűnök is javunkra szolgálnak (VI/1 77). Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat részletesebben. Hogyan szolgálhat javunkra a bűn? Ebben az életben senki sem kerülheti el, hogy valamikor el ne essék. De némelyek úgy esnek el, hogy összetörik magukat: ártalmas szégyenbe vagy szégyentelenségbe esnek: mentegetik bűnüket, vagy még dicsérik is. Az igaz ember azonban az Isten kezébe esik. Még ez az esés is javára válik, hiszen alázatosabb és óvatosabb lesz. A hívő lélek valóban elmondhatja: „megmentőm vagy“ (91. Zsolt). Isten az egész emberi nem teremtője és megváltója, de a kísértésben minden választott elmondhatja: „Te vagy az én Istenem“, mivel az Isten minden egyes választottat úgy fog föl estében, úgy ment ki a bűnből, mintha mindenki mást elhagyva egyedül ővele törődnék (IV 390-391). Más esetben azt írja le Bernét, hogy a gőg bűne hogyan szolgálhat javunkra: Jól futottam. De íme a bukás köve volt az úton. Belebotlottam és elestem. Gőg volt bennem és az Úr haraggal fordult el, szolgájától. Ezért szenvedek most attól, hogy meddő a lelkem és nincs benne áhítat. Hogy száradhatott ki ennyire a szívem, megaludt, mint a tej, olyan lett mint a kiaszott föld? Nem ízlik a zsoltár, nincs kedvem olvasni, nem 40
