Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Fátum vagy Gondviselés?
tünk. Tengődünk, Esteban, ki-ki úgy, ahogy bír. Nem tart sokáig, tudod. Az idő folyton halad. Majd te is meglepödöl egyszer, milyen gyorsan múlik az idő.1“ Ekkor Esteban vállalja az életet a halállal szemben, szembenéz magányával, testvértelenségével. „Elindultak Limába. Amikor a Szent Lajos király hídjához érkeztek, a kapitány lement a folyóhoz, hogy felügyeljen poggyásza átszállítására, de Esteban gyalogszerrel haladt át a hídon, s azzal együtt zuhant le.“ Hogyan egyeztethető össze a gonoszság és szenvedés ténye az isteni Gondviselés igazságával? Erre a kérdésére a végső válasz nem adható meg anélkül, hogy ne utaljunk Krisztusra. Egyrészt Krisztus, a megtestesült Ige, a maga életében (szegénységében, küszködésében, megalázottságában) és különösen szenvedésében és halálában megerősíti, hogy Isten ott van minden emberrel a szenvedésében és „bátor“ szeretetből, velünk való kompasszióból magára veszi az ember földi egzisztenciájának sokféle kínját. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ennek a szenvedésnek megváltó és üdvösség szerző értéke és ereje van, s hogy általa készül számunkra „a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség“ (1Pt 1,4). így a Gondviselés igazsága Krisztus keresztjének „ereje és bölcsessége“ által kapja meg a maga végső eszkatologikus értelmét. ily módon minden, még a teremtett világban és az emberiség történelmében jelenlevő gonoszság és szenvedés is alá van vetve annak a kifürkészhetetlen Bölcsességnek, amellyel kapcsolatban Pál elragadtatással kiált fel: „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki?“ (Róm 11,33-34). Az üdvösségtörténet összefüggésében ezzel a bölcsességgel „szemben ... tehetetlen a „gonoszság“ (Bölcs 7,30). Ez a bölcsesség egyúttal Szeretet is: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta“ (Jn 3,16). Tehát még a szenvedés is, a hit szemével nézve (bár az emberi sors legsötétebb oldalának tűnik itt a földön) megengedi, hogy úgy lássuk az isteni Gondviselést, amint az benne foglaltatik Krisztus kinyilatkoztatásában, és különösképpen is keresztjében és feltámadásában. Kétségtelenül megtörténhet, hogy a gonoszságról és szenvedésről megfogalmazott örök kérdésekre nem találunk közvetlen választ. Az ima által táplált hit segítségével azonban fokozatosan felderíti számunkra a minden ember által tapasztalt szenvedés igazi értelme. Ha pedig hit által felfedezzük ezt az értelmet és bölcsességeteket már rátaláltunk az isteni Gondviselés üdvözítő útjára is, és megértjijk isoltáros szavát: „Az Úr az én pásztorom... Ha sötét völgyben járőre is, nem félek a bajtól, hisz velem vagy“ (Zsolt 23,1.4). így nyilatkozik meg számunkra a szenvedésben is a Gondviselés, mint az ember mellett járó Isten. Sv vT ara *■ * napest
