Szolgálat 74. (1987)

Tanulmányok - Morel Gyula: A szekularizált világ kihívásai a keresztény számára

fogáshoz és stílushoz idomítani, mint a szilárd egyházi szerkezetet és normákat) egyházon kívüli vallásos hit 'keletkezik. — Ez az egyszerű elvi meghatározás a gyakorlatban persze rendkívül komplikált. Ebben a rövid tanulmányban csak néhány példára utalhatunk.

Már a görög és a római birodalom dokumentumaiból tudjuk, hogy korábbi társadalmakban iis működtek hagyománybontó erők. így pl. alkotó erejű személyiségek újításokat vezettek be, a fiatalabb generáció ellenszenve a megelőző generáció magatartási mintáival szemben változásokhoz vezetett, a társadalom újabb feladatok megoldására kényszerült és új eszközök birtokába jutott. A hagyomány egyes eleméi lassan kimentek a divatból vagy új magyarázatot kaptak.3 Az ipari társadalom azonban — az újítások megbecsülésével és díjazásával — kifejezetten elősegítette és jutalmazta ezeket a változási folyamatokat, s ezzel a hagyományok jelentőségét erősen csökkentette. — A vallásos hit hagyományokra támaszkodik. De a hagyománynak egyházi téren kettős értelme van: Krisztustól, apostoloktól és az ősegyháztól átszármaztatott tanítás, s ennek kulturális (hagyományos) öltözete. Nem abban áll-e az egyház egyik lényeges feladata, hogy éppen nem „hagyományos“, hanem időszerű formában testesítse meg az örök Igazságot?

A legújabb kor emberében kiolthatatlan igény ól a szabadság iránt. Nagy betűvel írja az ember személyi méltóságát és önrendelkezési jogát. Az utóbbi évtizedek történelmében az egyik emanoipációra és demokratizálódásra irányuló mozgalom a másikat váltja fel. Ez az új embertípus szinte képtelen elfogadni az ember lényegi függőségét Istentől, ha nem sikerül nyilvánvalóvá tenni számára, hogy mi az alapvető különbség a Teremtőtől és teremtményektől (emberektől) való függőség között. Az önmaga fölött rendelkezni akaró embernek nehézséget jelent végleges, felbonthatatlan elkötelezettségeket elfogadni ill. vállalni. De leginkább az zavarja, ha olyan valamit tálalnak fel neki végleges és megváltoztathatatlaoként, ami átlátszóan nem az. — Miért nem vagyunk képesek a történelem tanulságai alapján őszinte és nyílt kifejezésmódra, megkülönböztetve hitünk örök lényegét minden mástól, ami legjobb tudásunkra vagy az adott körülmények kényszerítő döntéseire alapul?

Rendkívül erősen rányomta bélyegét a modern társadalomra a felvilágosodás és a falvilágosültság, valamint az ezzel párosult, M. Webertöl alaposan elemzett racionalitás, vagyis a világ „varázslattól való felszabadítása".4 Ide tartozik a természettudományos gondolkodás felerősödése, a földrajzilag távoli kultúrák elérhetősége és megismerése, valamint a tömegtájékoztatási eszközök robbanásszerű kifejlődése és az ezzel kapcsolatos gyors és leleplező értesült- ség. Bár az újság, a rádió és a televízió sok maszlagot közöl, a ma embere mégsem hajlandó mindent lenyelni, amit meggyőző érvelés nélkül mondanak neki. — A hívő keresztény megvetéssel utasít el babonás szertartásokat. Meglepődhet tehát, ha saját rítusait a „kívülállók“ hasonló mentalitásnak könyvelik el, amennyiben nem képes a mai gondolkodásmádnak megfelelő formákban bemutatni és szükség esetén igazolni?

7