Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Ki a felebarátom? (Erwin Ringel)
pokon keresztül vitte magával a hatalmas feliratot: „Látogassatok el Japánba, Ausztráliába, Mexikó tengert fürdőibe, de látogassatok meg engem is!“ Sokan, teljesen jogtalanul, egynek tartják az öregséget és a gyengeelméjűséget. Mások a nemi élet jogosultságát vitatják el az idősektől. Amikor „Az élet elvetése“ című könyvemben utaltam arra, hogy az öregebbeknek is joguk van a helyes nemi életre, egész sereg fenyegető levelet kaptam. Példaként álljon itt egyiknek a vége: „Abnormális az az öreg, aki 80 vagy 90 éves korában követ el (!) nemi aktust; az ilyet egyszerűen el kellene altatni {!}.“ Sajnos, sokszor szomorú képet nyújtanak öregotthonaink is. Ami sért, az sérültté tesz A betegek gyakran az élet páriáinak érzik magukat. Már az iskolában sem tanítjuk meg a gyermekeket arra, hogy tiszteljék a betegeket és sérülteket. Egyre inkább az a felfogás uralkodik el, hogy a betegség személyes csőd és bűn következménye. Mostanában, amikor nehezebb lett a gazdasági helyzet, nem csak magasabb helyeken hangzik el a kijelentés: „Legalább nem olyan könnyen engedhetik meg maguknak az emberek, hogy betegek legyenek.“ Nem is sejtik, hogy hány ember próbálja titkolni saját maga és mások előtt kisebb méretű szívszéihűdését. Munkakörülményei katasztrofálisak, de fél elveszteni munkahelyét. Ilyen értelemben emlékeztetünk Max Herz mondására: Ami sért, az sérültté tesz. Különösen rossz a pszichikai betegek sorsa. Egyrész1- az a meggyőződésem, hogy a pszichikai betegség nem ritkán amiatt lép fei, mert tűrhetetlenné váltak az illető életkörülményei. Másrészt osztrák társadalmunk egyként ledegradálja a pszichikai beteget, legyen az pszichotikus vagy neurotikus. Ausztriában gyanús minden pszichó-val kezdődő szó. Még mindig előfordul, hogy a pszichikai beteg csak lopakodik a terápiára, nehogy mások tudomást szerezzenek bajáról. Még nincs elismerve szakorvosnak az, aki pszichoterápiás kezelést végez, s betegsegélyző sem fedezi ezeket a kiadásokat. Egyes keresztények pedig hitetlenséggel vádolják testvéreiket, ha pszichoterápiás kezelésre van szükségük, mert ha igazán hinnének — mondják -, akkor meg tudnának lenni enélkül. Nők, munkanélküliek, börtönre ítéltek Sajnálatos módon még mindig a hátrányt szenvedők közé kell sorolni a nőket is. Az egyenjogúságot csak papíron teremtettük meg. Ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kapnak a nők mint a férfiak, s a nők ritkán jutnak vezető állásba. Ahhoz, hogy ezt elérhessék, férfias magatartást kell magukra kényszeríteniük. Sokszor hátrányban vannak az Egyházon belül is. Félek, hogy igaza lesz P. Schasching jezsuita szociológusnak, aki azt jövendölte, hogy századunkban az Egyház ugyanúgy el fogja veszíteni a nőket, mimt a múltban a munkásokat. Meg kell említenem a munkanélkülieket, mert számuk nyugtalanítóan növekszik az egész világon. Az emberek nagy többségének a munka nem csak 75
