Szolgálat 74. (1987)
Az egyház szava - A vasárnap jelentősége a pluralista társadalomban (Kanadai püspökök)
hogy az emberi élet nyitva áll a transzcendensre. Innét nyeri végső értékét és értelmét, amely felülmúJ minden gazdasági mozgató erőt. Nemrég Angliában is vita folyt a vasárnapi üzleti élet körül. Hume kardinális nyilatkozata szerint döntő jelentőségű, hogy a személyt helyezzük értékskálánk legfelső fokára: „Az az elvünk, hogy az ember többet ér minden kínálatnál és keresletnél: a társadalmi élet felülmúlja a kereskedelmi cseréket... Az igazi humanizmus ilyen távlatot követel.“ Ha a vasárnapot a személy jólétének szenteljük, jobban megértjük, hogy az élet nemcsak kihívás, hanem mindenekelőtt ajándék. Ipari s „Ipar-utáni“ társadalmunkban felül kell emelkednünk azon a hatalmas nyomáson, amely szüntelenül arra ösztökél, hogy megállás nélkül újítsunk. Egyéni és közösségi pihenőnapunk, a vasárnap olyan nap legyen tehát, amelyen megszabadulunk minden termelést és jövedelmet célzó szolgai feladattól. Ezért tekintjük ezt a napot az 'ingyenesség, a szemlélődés, csodálat, ima és hálaadás napjának. Az általános és szüntelen sürgölődés helyett a vasárnap kiváltságos percekké válik, hogy önmagunkat ragadhassuk meg, s így létezzünk, mielőtt birtokolnánk. Vasárnap a közös pihenés és újjászületés napja Pluralista társadalomban élünk, amelyben ma inkább a hagyományra semmint a vallásos meggyőződésre épül a törekvés, hogy a vasárnap legyen a közös pihenőnap. Sokan, főleg a különféle munkásmozgalmak hangsúlyozzák, hogy a nép tudatába begyökerezett felfogás szerint vasárnap a heti pihenőnap. A vasárnap kultúránkhoz tartozik, amelyet a múltban a keresztények alakítottak ki. Ök ma is jogosan vesznek részt ebben a folyamatban, egyéb vallások tagjaival együtt, sőt azokkal, akiknek más a felfogásuk a viliágról. Teljesen világos, hogy egyeseknek vasárnap is munkába kell állniuk, hogy a közösségnek biztosítsák a legszükségesebb szolgáltatásokat. Teljes megbecsülésünk és támogatásunk azoknak, akik ellátják ezeket a teendőket: fontos szerepet töltenek be a közösség életében. Ügyelni kell azonban, hogy kárt ne szenvedjenek a szükséges pihenésben, bármilyen munkát is töltenek be. Hosszú távlatban nem annyira a törvény ereje, miint inkább a nép akarata biztosíthatja a vasárnap sajátos jellegét. Még nem is régen azt képzelhettük, hogy egyszer s mindenkorra rögzítve van ennek a napnak a szerepe. S közben nem egyszer, szükség nélkül, ezen a napon vásárolunk be, hozzájárulva ezzel, hogy vasárnapon is egyre inkább a haszon, nem pedig a személyek érdeke álljon középpontban. Keresztényi hivatásunk, hogy megőrizzük a vasárnap teljes jellegét. Megengedik-e, vagy nem vasárnap az üzletek nyitva tartását, lényegtelen, ha mi mindnyájan úgy ünnepeljük meg, mint az Úr napját. Az ősegyház híveinek példájára jöjjünk össze ezen a napon, hogy ünnepelve emlékezzünk meg az Úr haláláról és feltámadásáról. Jelentős napnak kell maradnia a vasárnapnak minden keresztény számára: a megtérésé, az imában töltött időé, az Isten szaváé. Az 5 65
