Szolgálat 74. (1987)
Az egyház szava - A Hittani Kongregáció instrukciója a születő élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról
AZ EGYHÁZ SZAVA A Hittani Kongregáció instrukciója A SZÜLETŐ ÉLET TISZTELETÉRŐL ÉS AZ UTÓDNEMZÉS MÉLTÓSÁGÁRÓL A Hittani Kongregáció prefektusa, Joseph Ratzinger bíboros március 10-én mutatta be a Szentszék Sajtótermében a febr. 22-én kelt új dokumentumot, amely a bioetika néhány időszerű kérdésére ad választ. A bíborosprefektus, vázolva a dokumentum megszületését, megjegyezte a következőket: Minthogy a püspökkari konferenciák, egyes püspökök, teológusok, orvosok és más tudósok a Hittani Kongregációhoz fordultak bioetikai kérdésekkel, a dikasztérium széleskörű konzultációt végzett, főleg pedig az egyes püspökkari konferenciák ide vonatkozó megnyilatkozásait tanulmányozta. Természetesen az instrukció elkészítésénél számolt a Tanítóhivatal korábbi dokumentumaival (Zsinat, pápai enciklikák és beszédek, a Hittani Kongregáció korábbi dokumentumai az emberi személy méltóságáról, abortuszról és eutanáziáról, szexuális kérdésekről ...). Az instrukció Bevezetője kifejti azokat az indokokat, amelyek alapján a Kongregáció szavát hallatja a kérdéskörben. Az élettan és az orvostudomány újabb fejlődése folytam alapvető etikai kérdések merültek fel az emberi élet eredetét és méltóságát illetően. Az Egyház az ember -iránti szeretete és evangéliumi küldetése alapján szögezi Je az emberi méltóság védelmét és a teljes emberi hivatást védő erkölcsi alapelveket. Az erkölcsiség alapvető ismérvei (kritériumai) mindig: az emberi személy szolgálata, elidegeníthetetlen jogainak védelme, teljes javának biztosítása. Ezeket az alapelveket alkalmazza a dokumentum a szexualitásra, a megtermékenyítésre és utódnemzésre, illetve az emberi élet kezdeti szakaszára. Az erkölcsi ítéletalkotás két alapvető kritériuma: 1) Az ártatlan emberi lénynek joga van a sérthetetlenséghez a fogantatástól a halálig. 2) Az emberi élet átadása eredeti tett, amelyet a természet személyes aktusnak szánt. A Tanítóhivatal ezeket a pontokat a Kinyilatkoztatás (Szentírás és Szenthagyomány) fényébe állítja és leszögezi: 1) Abszolút módon tiszteletben kell tartani minden emberi lény életét a fogantatástól kezdve, mert az ember a földön az egyetlen olyan teremtmény, akit Isten önmagáért akart (finis *i-n se), és minden ember halhatatlan lelkét közvetlenül teremti Isten. 2) Az emberi utódnemzés megköveteli a házasfeíektőJ, hogy felelősen együttműködjenek Isten termékeny (teremtő) szeretetével, és ennek a házasságon belül, a házasfelek sajátos aktusán, egyesülésén keresztül kell megvalósulnia. Ezeket az alapelveket, ill. ismérveket alkalmazza a dokumentum három része a bioetika néhány kérdésére. 57
