Szolgálat 74. (1987)
Tanulmányok - Németh József: Tanúskodnak egy másik világról
sorsát értettem, amely már akkor kezdett kirajzolódni. Gondoltam, hogy mindazoknak magukra kell ezt vállalniuk, akik megértik, hogy Krisztus keresztjéről van szó. Kétségtelen, hogy ma sokkal többet tudok arról, hogy mit jelent el- jegyezettnek lenni az Úrral a kereszt jegyéiben. Természetesen senkii sem értheti meg teljesen, mert titok ez.‘ 1939 augusztusában írta Peter Wustnak, aki fájdalmas nyelvrákban szenvedett: ,Donders úr néha híreket hoz önről, hogy gondoskodó, aggódó imáinkat barátainkéval egyesíthessük.' Majd egyik nővértársáról számol be, aki nemrég hunyt el rákban: ,Minden testi fájdalma ellenére békésen tért haza. Kedves betegünk kezdettől fogva tudta, hogy mi a baja, és nincs kilátás a gyógyulásra. Mindent korunk nagy szándékaiért ajánlott föl. Gondolom, hogy ez nyújt vigaszt önnek is. Megfogott, hogy a betegség azokat a szerveket támadta meg önnél, amelyekkel manapság annyit vétenek. Ebben különleges felhívást látok az en- gesztelésre, s ez a felhívás nagy kegyelem. Hiszem, hogy az ilyen szenvedés Isten előtt valódi vértanúságnak számít, ha készséges szívvel vállaljuk és az utolsó percig kitartunk benne. Ilyen értelemben emlékezem meg önről Urunk előtt.' Nem írt tehát egyetlen olcsó vigasztaló szót sem, inkább a szenvedés súlyáról elmélkedett! Evvel a magatartással ment Edith Stein is a halál felé. Azoktól tudjuk, akik utolsó útján találkoztak vele, hogy milyen nyugodtan és higgadtan vállalta sorsát. Egyik pap édesanyja túlélte a tábor borzalmait. Ö mondta: Edith Steint nem a saját szenvedése foglalkoztatta, ehhez túl nyugodt volt. Inkább arra gondolt, mi vár másokra. Most, hogy lelki szemeimmel elképzelem, mint ült a barakkban, egész viselkedése azt a gondolatot ébreszti fel bennem, hogy ő a Pietá (a Szűzanya), Krisztus nélkül! 1962-ben írta nekem barátnőm a kölni Karmelből: Két fontos ok van, hogy Edith Stein tiszteletét világszerte terjesszük: 1. Korunk értelmiségi és teljes munkaviszonyt vállaló nőjéről van szó. 2. Jel arra, hogy az Egyháznak tennie kell valamit a zsidókért. Az ősegyház óta ő az első zsidó, akinek boldoggá avatása küszöbön áll. — S most, 1987. május elsején elérkezett ez a nap. Ki gondolta volna, hogy e célból maga a pápa jön el Kölnbe! A müngensdorfi stadionban kb. 80 000 hívő egy szívvel zengi: Laudato si, mior Senor! (Áldott légy, Uram, Istenem!) Az ünnepi hangulatot ugyan még nehéz esőfelhők zavarják, de a ministránsok százai veszik már körül az oltárt. A szerzetesnővérek külön tömbben ülnek, köztük van egy, aki még Benedicta társnője volt Echtben, a Karmelben. A pápa megérkezik, megkezdődik a szentmise. Az .Uram irgalmazz!' után Höffner kardinális, Köln érseke kéri a Szentatyát, hogy vegye fel a boldogok közé Edith Steint, aki valamikor a kölni Karmelben élt. A pápa eleget tesz a kérésnek. Miseruhájába beleszőtték annak a menyegzős ruhának egyik darabját, amelyet Edith Stein 1934-ben viselt, amikor beöltöztették a Karmelben. A pápa elkezdi olvasni a boldoggáavatási szertartás liturgikus szövegét. Ebben 50
