Szolgálat 73. (1987)
Könyvszemle - Lukács L. - Szabó F.: Pázmány Péter emlékezete (Puskely Mária)
máit", melyeket a Lélektől kap az Egyház javára. Tehát Jézus vezetőstílusa az Irányadó. Ez segíti az egyéni lelkiismeret kibontakozását és a karizmáik teljes érvényesülését. A szerzők minden témakör után alkalmazást nyújtanak, és az olvasót elmélkedésre ösztönzik; ehhez biztosítják még a pontokat is. McCaslin és Lawler a diakónusképzés terén szerzett tizennégy éves tapasztalatukat dolgozták bele könyvükbe és salamoni feleleteket adnak. Miért szentelünk állandó diakónusokat, ha a hívek végezhetik mindazt, amit ő? — Válaszuk: Mert a diakónus mutatja meg, mit jelent laikusnak lenni és kifejezi, mi teszi a papot pappá. Hogyan egyeztethető össze a házasság és a diakónusszentelés? — A házasság egymás szolgálatára szenteli fel a diakónusjelöltet és jegyesét, míg a diakónusszentelés a nép szolgálatára rendel (83. o.). Mi a különbség laikus és diakónus között? — Ezt — válaszolják — maga a szentség adja. A diakónus nemcsak a felszentelés szentségében részesül, maga is szentség (118. o.j: kifejezi, mivé kellene válnia minden megkereszteltnek. Mint az „Egyház szentségi jele", jelzi és megvalósítja az Egyházat a világban (49. o.j. Az Egyház viszont Jézus szentsége, mert őt jelzi és jeleníti meg. Az ember Jézus pedig isten szentsége, megmutatja és megismerteti az Atyát. Ezért a diakónus szolgálati stílusa Jézus stílusa, amit sajátságosán példáz a Zakeus-eset (Lk 19,1-10). Az állandó diakónus alaptulajdonságai: szolgálat- és alkalmazkodókészség valamint team-lelkület. Hajtóereje: élvezi az emberekkel való foglalkozást: igénye, hogy megelégedettek legyenek vele, s végül hivatásának tartja a szolgálatot. Értékrend- szere: a szeretet parancsa, a családközpontúság és a rendkívüli aktivitás. A Zsinat megerősíti a diakonátust, mint „állandó állapotot" (LG 29, AG 16), VI. Pál pedig elrendeli és szabályozza (Sacrum Ordinem Diaconatus, 1967) visszaállítását. Finn asszony dékánhelyettes a wertoni teológián. Fő felelőssége, képezni az egyetem laikus hallgatóinak lelkiségét. Könyvében vizsgálja az önkéntes egyházi szolgálatban álló laikus lelkiségének alapjait és elemeit. A szolgálat nem szónoklás, nem tanácsosztogatás, nem önkinyilatkoztatás, nem ceremónia és nem programteljesítés. Alappillére, a „föld-sója" és a „szeresd-fele- barátodat" lelkűiét megvalósítása. Ez a lelkiség a „ki vagyok" és a „mit csinálok" egysége (11. o.). Az egyházi szolgálatban működő laikus szándéka: Istenből igyekszem táplálni apostolkodásomat! Hivatástudata: Meg kell újítanunk a világot! Ezt követi életének alaptétele: Jézus kővetője nem apostolkodik imádság nélkül és nem imádkozik apostolkodás nélkül. Szolgálatának mozgatója: az Űrért, az Egyházért ös önmagunkért! Kiindulópontja: Jézus, aki hív és munkára küld; az Egyház, mert minden tevékenységünk egyházi (AA 10, 30; LG 4); önmaga, mert önként állt be a sorba, de nincs egyedül, mert az Istennel, az Egyházzal és az embertestvérekkel dolgozik. A laikus ilyen leikülettel él: vet, öntöz és arat. Közben soha sem téveszti szeme elől az Úr intését: „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek" (Jn 15,5). Csak dióhéjban ismertethettük ugyan e négy könyvet, de e pár sorból is kiveheti az olvasó, hogyan vezeti a Lélek a laikusokat a világra, az Egyházra és a klérusra irányuló szolgálatra. Teleki Béla Pázmány Péter emlékezete, Halálának 350. évfordulóján. Szerkesztették: Lukács László SJ és Szabó Ferenc SJ. Róma, 1987. 484 o. A teológia, egyháztörténelem, kultúrtörténet és könyvészet magyar szakemberei kiváló munkával gazdagították a néhány éve tekintélyesen megújult és megnövekedett Pázmány-irodalmat. Ez a közel félezer oldalas összeállítás méltó emléket állít a 350 éve elhunyt magyar teológusnak, írónak és főpásztornak, akinek arcképe az elmúlt évtizedekben nem minden részletében felelt meg a történelmi tényeknek. A páratlanul tartalmas kötet forrását kétségtelenül az 1984-ben,elhunyt öry Miklós SJ több évtizedes kutatásaiban kell keresnünk. Pázmány avatott kutatója és méltatója már nem érhette meg a Pázmány-irodalom váratlan virágbaborulását, nélküle azonban nem kerülhetett volna sor a jelen mű kiadására sem. Az összeállítás — Lukács László rendtörténész és Szabó Ferenc SJ — vezetésével sikeres csoportmunka révén született meg. Odahaza és külföldön élő szakemberek hódoltak Pázmány előtt és vállaltak részt „ércnél maradandóbb" emléke méltatásában. 96
