Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia) - Levelek a missziókból

ségbe a templombúcsúkor, június 29-én, hogy szentmisét tartson, százával keresztelje a gyermekeket és áldja meg a házasságokat. Ekkora hívösereg számára azonban igen keveset jelentett az eddigi lelkipásztori ellátás. A jó nép szomjazott Isten után. Nem csoda, ha néha engedett a szekták csá­bításának. Az ifjúság megbízottjai, Giidasio és Robélio sok áldozat árán már elkezdték a plébániaiak építését, amely évek óta ott áll félkész állapotban. Sürgősen tető alá kell hozni, nehogy minden tönkre menjen a trópusi viharok által. Még két másik ká­polna vár befejezésre. Püspök atyánk, Dom Alberto és én már 31 kérő levelet me­nesztettünk a világ minden részére különböző kolostorokba, hogy küldjenek szerzetes nővéreket missziónkba. Támogassák áldozataikkal, imáikkal és szenvedéseik felajánlásával kérésünket, hogy a Szüzanya közbenjárására minél hamarabb kaphassunk missziós nővéreket. Kléner László 46.250 Pres. Janio Quadros Bahia — Brazília Az utazás Bécstől Sáo Paulóig igen jól telt el. Két nővérke várt rám a repülőtéren, megebédeltünk Sáo Paulóban, s estefelé már haza is értem Ribeiráo Pretóba. Nagy örömmel fogadtak! Természetesen a következő nap, vasárnap kipihentem magamat, hogy hétfőn már szolgálatba állhassak a gyerekek felügyeletében. Annyit kérdez­tek . . . , igen hosszúnak találták a két hónapot, ami alatt távol voltam. Az idő azóta is szalad: már befejeződött a tanév. Az 5. osztályosok közül 45-en végezték el első­áldozásukat, a 4-esek közül pedig 75 fiú és lány. A gimnazisták bérmálása a székes- egyházban volt, mivel a 70 bérmálandó s vendégeik nem fértek el a mi kápolnánkban. Elmúlt vasárnap pedig 50 éves jubileuma volt azoknak a tanítónőknek, akik nálunk kapták meg a kiképzést fél századdal ezelőtt! Csak 28-an élnek közülük. Közben-köz- ben mi nővérek igyekszünk visszavonulni s lelkileg is felkészülni karácsonyra. Hála Istennek jut idő csomagok készítésére is a szegények számára. Legalább karácsony estéjén legyen nekik valami jobb az asztalukon, hiszen egész évben nélkülöznek! Talán tetszett hallani, hogy október végén micsoda borzasztó lázongások voltak. A szegény munkások nem bírják a nyomort, egyik részük már nem is akar dolgozni, míg a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek. Bizony mi is elég szűkösen élünk. Hónapok óta nincs hús, s csak vasárnap jutunk kis csirkehúshoz. De meg vagyunk elégedve, mert másoknak még ez sincs. Az utóbbi hetekben igen nagy a vízhiány is: nem esik eső. Takarékoskodni kell a vízzel, villannyal. A nagy hőség igen kifárasztja az embert. A pénzt, amit európai utamon alamizsnaként kaptam még Bécsben átváltottam dol­lárra. Ennek nagyobbik részét főnöknőnk a püspök szemináriumába küldte, mert — hála Istennek — van elég jelentkező, de nem képesek eltartani őket. A másik részé­ből pedig most vásárolunk belevalót szegényeink karácsonyi csomagjába. Hrotkó M. Gizella Rua Sáo Jósé 933 14100 Ribeiráo Preto, S. P. Brazília A hideg hónapok évről évre egyre jobban kihoznak a kerékvágásomból. Az idén már nagyon éreztem. De azért még ott vagyok a zsolozsmán, s folytatom valahogyan kis apostolkodásaimat, intézem a rám bízott dolgokat. Kisebb nagyobb nyavalyáim csinos sorozatot tesznek ki. Ezeket türelemmel megfűszerezve felhasználhatom még mások javára is. Csak az kell hozzá, hogy a Szűzanya ráncba szedjen minket. S miért ne tenné meg, hisz Ő olyan nagyon jó! — Az egyik este olvastam valamelyik Európá­ból kapott újságban, hogy „a hívek összegyűltek ... és búcsúztatták X. Y. atyát, aki átköltözik“ egy másik városba. Jaj! Amikor gyerek voltam, nálunk csak a megboldogul­takat szokták volt búcsúztatni. Nem tudom; vagy talán 56 külföldi év után mégiscsak rozsdásodik az agyam? — Az édes Jézus, a Szűzanya és Szent József áldják, oltalmaz­92

Next

/
Oldalképek
Tartalom