Szolgálat 73. (1987)
Eszmék és események - A tabernákulum előtt (Alexia) - Levelek a missziókból
A TABERNÁKULUM ELŐTT Szent Pál megrendítően szép és mély tanítását fontolgatom, Uram. „Ugyanaz a lelkűiét legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt...“ (Fii 2,5-11). Próbálok behatolni e titok mélységébe. Itt előtted térdelve, megrendít a kettős csoda: hogy emberré leltél és kenyérszínbe rejtőztél. ízlelgetem a szentpáli szavakat, szeretném megérteni, életembe építeni őket. Ugyanaz a lelkűiét... E lelkűiét éltetője az alázat. Mérhetetlen alázat. Az Istent emberré tevő alázat... — Ég a földdel, Teremtő a teremtménnyel hogyan egyeztethető? Áthidalhatatlan távolság. Mélységes leereszkedés... Szabadság. Ilyen szabadsággal csak Isten rendelkezik. Ez a szeretet szabadsága... Mindent fölad. Az Istennel való egyenlőséghez sem ragaszkodik. Ki- üresítii önmagát az embernek, a szolga alakjának felvételére. Értelmünk itt megtorpan. Olyan mély ez a titok, hogy szinte képtelenek vagyunk hosszabban foglalkozni vele. Végességünk tudatára ébreszt. Az Isten alázata majdhogy megsemmisít. Pedig e kettős titok lehetne szentséglátogatásaink döbbeneté... Akkor nem úgy viselkednénk templomaidban, mintha nem is tudnánk erről. Teljesen nem tudjuk felfogni. De lelkületed elsajátításához szükséges lenne, hogy kicsit belehatoljunk. Uram, adj üdvös megrendülést alázatod láttán. Adj mindent föláldozó sze- retetet. Adj bátorságot, hogy ne féljek a lelkületedtől... A kiüresítéstől... Látod, mily görcsösen ragaszkodunk „kincseinkhez“. Jobban mint Hozzád. Félünk a mélységektől, amelyeket esetleg föltárnál lelkűnkben, ha üres volna. A földön akarunk maradni. Biztonságban. Cipeljük ellaposító terheinket. Ha néha fényed után sóvárogva betévedünk Hozzád, magunkkal vonszoljuk. Pedig üresen kellene Eléd térdelnünk, hogy az isteni lelkűiét belénk áramolhasson. Te is csak úgy tudtál magadra venni minden emberit — kivéve a bűnt —, hogy kiüresítetted magad. Néha segítsz nekünk, Uram. Kifosztasz, elveszed a féltve őrzött „kincseket“. Neheztelünk is Rád, míg be nem látjuk, hogy ezzel segíteni akarsz rajtunk: helyükbe valami értéket kapunk. Add, hogy nyugodtan odaadjam a kincsnek vélt terheket és bőkezűen osztogassam a Tőled kapott igazi kincseket. Tégy üressé magamtól és tölts be a Te leíkületeddel. Isteni alázatod, háláiig való engedelmességed hassa át Ielkemet. Amen. Alexia LEVELEK A MISSZIÓKBÓL Levelek Brazíliából: Ismét ugartörés három új missziós állomáson. Nyolc évenként búcsút mondok már kiépített missziós telepemnek s felkínálom szerény erőimet Anyaszentegyházunknak, készen oda menni, ahol* még eíhagyatottabb a misszió, nagyobb a szegénység és égetőbb a paphiány. Ezért emlegette már többször is püspök atyánk: „László atya különös hivatást kapott Istentől az eddig elhanyagolt állomások felépítésére.“ 90
