Szolgálat 73. (1987)
Eszmék és események - Egy felmérés tanulságai (Benkő Antal)
Kérdéseinket négy csoportra osztottuk. Az első kettő a zsinattal szembeni beállítottságot igyekezett kipuhatolni. A következő három (3., 4. és 5. s a 4. alkérdése) a világiaknak a Zsinat utáni magatartására próbált fényt deríteni. A hatodik kérdés viszont a papoknak a világiakkal szembeni beállítottságát vizsgálta. A két utolsó (7. és 8.) a világiak tényleges közreműködésének területei és indítékai után érdeklődött. A kapott feleletek száma nem mindig egyezik a megkérdezett személyek számával. (Például az első kérdésre a világiaktól 21 igent és 1 nemet kaptunk: összesen 22.) Ilyen esetekben hiányzik a felelet. A kérdőív szövegét és a csoportosított válaszokat lásd az 89. oldalon! Kiértékelés 1. Első pillanatra úgy látszik, hogy a megkérdezettek igen pozitív véleményt és beállítottságot tanúsítanak a Zsinattal szemben. (Az 1. és a 2. kérdés válaszai.) A papok és a hívek jelentős többsége elismeri, hogy a világiak szerepe megváltozott a Zsinat óta és az egyházi vezetés helyes utat követ ebben a kérdésben. Közelebbről nézve azonban aggasztó, hogy a papok 13 százaléka, a világiaknak pedig csaknem a huszonegy százaléka húsz évvel a Zsinat után még mindig nem tudja eldönteni, hogy valóban helyes-e ez az út. Ha a kétséget kifejező válaszokhoz hozzávesszük a nemlegeseket is, akkor joggal tehetjük fel a kérdést: képesek ezek a lelkipásztorok (2 + 1 = húsz százalék) megfelelő lelkiségre nevelni híveiket? S hogyan vállalhatják ezek a világiak (5 + 2 = 29 százalék) mai feladataikat az egyházban, ha nem is tudják, hogy helyes-e vagy sem az az út, amelyet kitűznek eléjük? 2. Pozitív az összkép a harmadik kérdés esetében is, bár a világiak jelentős hányada (21 százalék) nem vesz észre változást saját helyzetében. A negyedik kérdés megválaszolása komoly problémát jelenthetett mind a két csoportnak. Négy pap és négy világi nem is felelt erre a kérdésre. Nem értették meg? Vagy a papok nem mertek ítéletet alkotni híveik hitbeli szilárdságáról? A világiak jobban belelátnak saját berkeikbe? öten (21 százalék) állítják, hogy a világiak hite eltér a hivatalos tanítástól. Érdekes lenne ezt a területet tovább kutatni s megvizsgálni, hogy a világiak ítéletüket saját belső hitfelfogásukra építik-e, vagy inkább keresztény testvéreik szóbeli közléseire illetve gyakorlati, erkölcsi életére. Az sem zárható ki, hogy árnyaltabb feleleteket kapunk, ha ennél a kérdésnél is lehetőség nyílik egy „közbeeső“ válaszra az „igen“ és a „nem“ között. Ennek a közbeeső válasznak a megfogalmazása nem veszélytelen, mivel — teológiailag — tulajdonképpen nincs középút helyes és nem helyes hit között. Még több problémát fedezhetünk fel a kiegészítő (al)kérdésnél. A papok egyenlő számban állítják, hogy a hívek hitében haladást illetve visszaesést tapasztalnak. Ennyire nehéz lenne tárgyilagosan megválaszolni ezt a kérdést? Vagy pedig annyi szempontot foglal magába, hogy a lelkipásztorok nem ugyanarra gondolnak, amikor híveik hitére terelődik a szó? Itt valóban helyénvaló lett volna egy közbeeső lépcső, ahogy egyik pap rá is írta a kérdőívre: ugyanaz maradt. Ennél a kérdésnél hiányzik a legtöbb felelet a világiak részéről 87
