Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - Egy felmérés tanulságai (Benkő Antal)

meg átizzított lélek nem mond ellent. íme, mintegy végső vallomásként írja naplójában: „Kissé megrokkanva, hajlott háttal, horpadt mellel, féltüdővel, de örömmel és szinte büszke öntudattal viselem magamon Jézus szenvedéseit egész a sírig. Tudom, hogy az okos Isten testileg összetört, és mintegy nyomorulttá tett, de lelkileg nem fogok összeroppanni, ha velem lesz az Ó kegyelme. Nem zúgolódtam soha, hanem örültem a sok kegyelemnek, mellyel Isten elhalmozott...“

Aztán már csak néhány rövid, de sokatmondó bejegyzés:

Dec. 2.: Sok szenvedés.

Dec. 5.: Lelki kínok.

Dec. 6.: Fulladás.

Dec. 7.: Rendkívüli Isten-közelség. Igazi adventom van.

Dec. 14.: A főorvos úr megmondja, hogy nemsokára meghalok. Majd megöleltem.

Dec. 20.: Sose hittem, hogy ennyire szeret az Isten.

Dec. 21.: Agóniát álltam ki. Ó, irgalom! Alig bírom ki. Szeretlek most is.

Dec. 28.: Nagyon elhagyatva érzem magam. Tehetetlenül fetrengve sebeimmel, fuldokolva, oxigénnel. Rettenetes nehéz szenvedés. Fulladás.

Dec. 29.: Szeretni, szenvedni, meghalni.

És az utolsó bejegyzés mégis:

Dec. 31.: Te Deum. Siess már. Hála, ezer hála, Jézusom, töméntelen kegyelmeidért.

És még öt hét hátra volt. Közben többször is elimádkozták a lélekajánlás imáját: „Indulj, keresztény lélek.“ 1937. február 2-án még szeretett elöljárója megáldoztatta, és ezzel búcsúzott tőle: „Testvér, ha jön az Úr, ezzel köszöntse: Jöjj, Uram, Jézus!“ Másnap már nagyon csöndes. Kezében a feszület és a rózsafüzér. Nincs a közelében senki. Nem fogják a kezét, nem törlik a halálverejtéktől gyöngyöző homlokát. Magányosan hal meg, mint Ura és Mestere a kereszt magasságának magányosságában, 1937. február 3-án, este fél kilenc órakor. Most ötven éve. A. P.

EGY FELMÉRÉS TANULSÁGAI

A Római Püspöki Szinódus ez év végén a világiakról fog tárgyalni. Az előkészítő bizottság elküldött a világ püspökeinek s fontosabb katolikus intézményeinek egy dokumentumot, amely összefoglalja a II. Vatikáni Zsinatnak a világiakra vonatkozó tanítását, az azóta megtett lépéseket valamint a felmerült nehézségeket. A fejezetek végére kérdéseket is csatoltak azzal a céllal, hogy előimozdítsák a további munkálatokat és az anyaggyűjtést. A beérkező válaszok és kiegészítések alkotják majd azt a szöveget, amelynek alapján a szinódus atyái megkezdik tárgyalásaikat. „Olyan a szinódus témája - olvassuk a harmadik pontban —, hogy az arra való felkészülés céljából igen hasznosnak tűnik, ha a helyi egyházak (főleg a tapasztalatokra vonatkozólag) átfogó felmérést végeznek a világiak között.“

Különböző okok akadályoztak eddig abban, hogy ilyen átfogó kutatásokat

85