Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - Ne feledkezzünk meg róla! (A. P.)

veszítik el lábuk alól a talajt. Mint a feltámadás tanúi, elmennek az akkor ismert világ minden részébe, hirdetik a feltámadottat, és szolgálnak neki embertestvéreikben. A feltámadt Jézussal való élményeikben annak bizonyságát és igazolását látják, hogy a sors hatalma, a halál zsarnoksága megtört, elveszítette mérges fullánkját, nem kell tehát többé félni tőle. Felejthetetlenül foglalja össze Pál apostol a történtek lényegét egyetlen markáns mondatban: „A régi megszűnt, valami új valósult meg“.

A hitvallás és tanúskodás nem marad pusztán érzelmi és értelmi síkon. Megindul a világra szóló és a világot megváltoztató missziós tevékenység. A világtörténelmet ezentúl húsvét hajnalának látják. Az embernek nem szabad többé elcsüggednie. Az „erősségek és a hatalmak“ éreztetik ugyan befolyásukat, de többé nem az övéké az utolsó szó. A reménység nem ügyetlen tapogatózás és próbálkozás többé, hanem húsvét perspektívája. Ebből és efelé irányul a hívő keresztény minden törekvése. „Ahol világosan felismerjük, hogy a halál hatalma megtört, ahol a feltámadásban megvalósult új élet csodája belevilágít a halál világába, ott nem kívánják az emberek a régi élet örökkévalóságát; ott elfogadják ettől a földi élettől azt, amit az éppen ad: .. .fontosat és kevésbé fontosat, jót és rosszat, örömet és fájdalmat... Ahol azonban még a halálé az utolsó szó, ott szövetkezek a haláltól való félelem egy dacos magatartással. Ahol a halálé az utolsó szó, ott a földi élet minden, vagy semmi“ (Dietrich Bonhoeffer, Ethik, 22. o.).

A nyitott sír hasadékán, amelyet Krisztus keresztje és feltámadása vágott, az újjászervezett életnek és benne a megváltó szeretetnek végtelen sodró folyama nyomult és nyomul be a világba. — Ez húsvét és a húsvétban való hit: „A régi megszűnt, valami új valósult meg“. Németh József

NE FELEDKEZZÜNK MEG RÓLA! ötven évvel ezelőtt költözött az Úrhoz Torma testvér

A budakeszi temető csak néhány lépésnyire van a település központjától, a templomtól, a tanácsházától és a plébániától. A volt Zárda-iskola mögött terül el és terjeszkedik a „holtak udvara“, általában szépen rendbentartott síremlékekkel. Ha az embernek ideje van körültekintésre, fellelheti az egyik főút közvetlen-közeiében, egy fehérkérgű nyárfa mellett, a messziről talán nem különösen feltűnő, de közelebbről mégis elütő síremléket. A műkő oszlopra nem a megszokott feliratot vésték, hanem egy hosszabb szöveget: „A kereszt szilárd fa, jól lehet abba kapaszkodni.“ Majd, mintegy életprogramul: „Életem ne legyen egy ifjú szomorú hervadása, hanem Jézusba jegecesedése.“ És fölötte a név és évszám: TORMA KÁLMÁN S. J. 1914—1937.tA másik rendkívüli ezen a síron, hogy télen-nyáron mindig virít rajta virág, koszorú; még ötven év után is akad valaki, vagy akadnak valakik, akik szívében ott él a kegyelet és hála, és erről folytonosan bizonyságot kívánnak tenni.

80