Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - Húsvéti gondolatok (Németh József)

HÚSVÉTI GONDOLATOK - „A RÉGI MEGSZŰNT, VALAMI ÚJ VALÓSULT

MEG“ (2Kor 5,17)

A világ legáltalánosabb igazsága és bizonyossága: a halál olyan hatalom, mellyel nem lehet alkudozni és Vitázni, mert mindenben övé az utolsó szó. S mégis, húsvét ünnepe ezt az általánosnak vélt igazságot cáfolja. Húsvétkor a keresztény éppen azt ünnepli, hogy Isten, szent Pia feltámadásával, megtörte értünk a halál hatalmát: nem övé többé az utolsó szó. A hívő az apostolok húsvéti tapasztalatára hivatkozva vallja, hogy Jézus élettörténete a Golgotán elszenvedett halálával nem zárult le végképpen, hanem harmadik napon, feltámadásában egy példátlan új kezdettel folytatódik tovább.

Életének erre az új fázisára hivatkozva és ezt értelmezve, erre építve Jézus tanítványali is egy új valóság fényében magyarázzák sorsukat és élik egyéni életüket. Feltámadása számukra nem elszigetelt, egyedi esemény, melynek semmiilyen kihatása sincs az elkövetkezendő lidőkre: Ellenkezőleg, következményei alapjában változtatták meg az emberiség életfelfogását.

1. Krisztus feltámadásának az emberiség sorsára való kihatását nagyon pontosan és világosan tárja elénk a Korintusiakhoz írt első levél 15. fejezete. Pál apostol a húsvéti események ismertetésével kezdi a fejezetet, majd felsorolja a feltámadt Krisztussal tett tapasztalatokat és tanúkra hivatkozik. Következtetése az, hogy a feltámadás ránk, emberekre vonatkozó esemény is, mert ha az nem így lenne, izolálná a feltámadottat. A feltámadás a Szentírás gondolatmenete szerint a halál hatalmának megtörése az egész emberiség javára. Ez az értelme a 20. versnek: Krisztus „elsőként támadt fel a halálból a halottak közül“. A Rómaiakhoz írt levél még világosabban hirdeti a feltámadt Krisztusról: „így lesz ő elsőszülött a sok testvér között“ (Róm 8,29). Krisztus élettörténete az emberiség élettörténetévé lett, Krisztus egyéni sorsa közös emberi sorsunkká vált. „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel“ (1Kor 15,22).

Pál apostol teológiájában a „Krisztusban“ kifejezés — hasonlattal élve — olyan szerepet tölt be, mint a matematikában a zárójel elé tett előjel. A zárójelben van összefoglalva emberi életünk és sorsunk minden eseménye. Krisztus feltámadása után is mint gyenge, bűnös, halandó emberek élünk, szenvedünk és halunk meg, de az emberi élet és sors zárójele elé új előjel került: „Krisztusban.“ És ez az előjel megváltoztatja mindazt, amit a zárójel emberi sorsunkról és életünkről magába zár. A „Krisztusban“ előjel — az Újszövetség gondolatmenete szerint - a vak véletlenek sorsközösségéből és a szigorú természeti törvények mechanikus folyamatából egy ontológiailag és fizikailag ás új valóságba viszi át emberi életünket. Mi ez az új a régi állapottal szemben? A feltámadt Krisztus megváltói szeretetének minden emberre kiterjedő melege.

A Korinthusiakhoz írt levél 15. fejezetének első részében Pál apostol még Krisztus egyéni sorsáról beszél. A fejezet végén aztán a feltámadás győzelmével oltja belénk, emberekbe Krisztus megváltó szeretetének erejét: „A győze76