Szolgálat 73. (1987)

Az egyház szava - Aranyszájú Szent János a világiak felelősségéről

Ha ilyen mély kapcsolat fűzi a keresztényt Jézushoz, akkor komoly feladatok várnak rá:

„Semmi sem oly hiábavaló, mint az a keresztény, aki- nem törődik avval, hogy megmentse testvérét. Ne hivatkozz szegénységedre! Az a szegény asz- szony, aki két fillért tett a perselybe, ellened szól. Valamint Péter is, aki azt mondta: .Aranyam, ezüstöm nincs.' ... És Pál is, aki annyira szegény volt, hogy éhezett.

Ne hivatkozz arra, hogy jelentéktelen ember vagy, mert az apostolok is egyszerű emberek voltak, alacsony réteghez tartoztak! Ne hivatkozz tudatlanságodra, mert ők is tanulatlanok voltak! De ha rabszolga vagy, ha menekült lennél is, akkor is sokat tehetsz: az volt Onesimusz is. Beteg vagy? Timóteus is az volt. ... Mindenki hasznos lehet felebarátjának, csak legyen kész megtenni a tőle telhetőt. Nem látod, milyen erősek, szépek, égre törők az erdőben a fák? S mégis, kertünkben szívesebben látjuk a gyümölcsökkel megrakott gránátalma- vagy olajfákat: ezek ugyanis hasznosak, míg amazok szépsége meddő, kevesebb bennük a haszon. Ez utóbbiakhoz hasonlítanak azok az emberek, akik nem Krisztusból táplálkoznak, illetve még ezekhez sem, mert csak büntetést érdemelnek, míg a meddő fák hasznosak lehetnek az építkezésnél. Hogy nevezhetnénk kovásznak azt, aki nem képes megkelesztetni a tésztát, amibe belekeverték? Illatszernek nevezhetjük azt az anyagot, amely nem tölti el illatával a hozzá közeledőket? Ne mondd: Képtelenség hatni a másikra. Lehetetlen az, hogy semmi se történjék akkor, ha te valóban keresztény vagy. A keresztény lényegéhez tartozik a cselekvés. Éppen olyan ellentmondás azt állítani a keresztényről, hogy nem lehet felebarátja hasznára, mint azt mondani a napról, hogy nem világít és nem melegít. Ne mondd tehát: lehetetlen. Az ellenkezője lehetetlen: Ne sértegesd az Istent! (Homilia 20,4, in Act. Apóst.)

Többször megmagyarázza, hogy miben áll az igazi keresztény szeretet:

„Az igazi szeretet távolról sem tekinti a saját érdekét, hanem mindenekelőtt felebarátja javát nézi; nem is veszi észre, mire van szüksége, csak másokon keresztül. Az tartja életben az egyház testét, hogy a lelki táplálék eljut minden tagba. Az a tag tehát, amelyik saját magának tartaná vissza ez egész táplálékot, önmagának és az egész testnek ártana. így például saját vesztét okozná az a gyomor, amelyik magának tartaná meg a táplálékot, miközben a többi testrész elsorvadna. Ha viszont — megtartva maga számára a szükséges táplálékot — továbbadja a maradékot a többi tagnak, mind ő, mind pedig amazok kiváló egészségnek örvendenek. Hasonlóképpen csak saját magad és embertársaid romlását okozod, ha magadnak tartod meg, s nem adod át embertársaidnak a tanítást, amelyet tőlünk kapsz" (Sermo 9,2. in Gn).

„íme, a tökéletes keresztény szabálya, pontos meg határozás a: keresd az általános jót. Azzal 'Utánzód legjobban Krisztust, ha buzgólkodsz felebarátod javán. Ha valaki nem törekszik a mások hasznára lenni, semmilyen erénye sem lehet tökéletes. Ennek bizonyítéka az a félénk bár hű szolga, akit azért

68