Szolgálat 73. (1987)

Az egyház szava - Tartsuk elevenen Assisi szellemét

Az ökumenizmushoz viszonyítva a vallásközi párbeszéd még elég új: éppen ehhez szolgáltat értékes gondolatelemeket az Assisiben tartott 'imanap, ha a nem keresztény vallásokról szóló, Nostra aetate nyilatkozat figyelmes olva­sása fényében szemléljük az eseményt. E nyilatkozat elején is az emberiség egységéről olvasunk, arról, ami közös az emberekben, ami összeköti őket egymással: „Az összes népek egyetlen közösséget alkotnak; egy az eredetük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet. Egy a végső céljuk is: az Isten. Isten gondviselése, tevé­keny jósága és üdvözítő terve pedig kiterjed mindenkire, amíg csak egybe nem gyűlnek a választottak a Szent Városba, amelyet Isten dicsősége fog beragyogni, és az ő fényében járnak majd ott a népek“ (NA 1). A Nyilatkozat a következő pontokban azt tanítja, hogy értékelnünk kell a különböző, nem keresztény vallásokat gyökeres egységünk általános kereté­ben, de kiemeli azokat az igazi értékeket is, amelyek erőfeszítéseiket jellem­zik, amikor választ keresnek „az emberi állapot megoldatlan rejtélyeire“. Az Egyház szerint ezekben az erőfeszítésekben „megcsillan egy sugara annak az igazságnak, amely megvilágosít minden embert“ (NA 2). így „a katolikus egyház semmit sem vet el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent"; sőt „buzdítja gyermekeit, hogy okosan és szeretettel, párbeszédet folytatva... mutassák be a keresztény hitet és életet, de ismerjék el, őrizzék meg és fej­lesszék tovább azokat a lelki és erkölcsi, társadalmi és kulturális értékeket, amelyek ezekben a vallásokban találhatók“ (NA 2). Az Egyház így mindenekelőtt elismeri és tiszteli az Isten népéhez való „odarendeltséget“, amelyről a Lumen gentium beszél, és amiről korában szól­tam. Amikor így cselekszik, tudatában van annak, hogy isteni intést követ, mivel maga a Teremtő és Megváltó rendelkezett úgy szeretettervében, hogy ilyen titokzatos kapcsolat legyen a vallásos emberek és Isten népe egysége között. Mindenekelőtt sajátos kapcsolat van a zsidó néppel: „amely a szövetsége­ket és az ígéreteket kapta, és amelyből Krisztus test szerint származik“ (LG, 16). Különleges lelki „kötelék“ fűzi tehát az Egyházat a zsidó néphez (NA 4). „De azokra is kiterjed az Isten üdvözítő szándéka, akik elismerik a Teremtőt; köztük elsősorban a mohamedánokra, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas, és az utolsó napon megítéli az embereket“ (LG 16). És ott van még a kapcsolat azokkal, „akik homályos 'képekben keresik az ismeretlen Istent", minthogy Ö nincs távol egyiküktől sem (vö. Csel 17,25-28) (LG 16). 9. Az Assisiben tartott ima-nap látható kifejezése volt a II. Vatikáni Zsinat e tanításának, amikor úgy mutatta be a katolikus egyházat, hogy kézen fogja keresztény testvéreit, e keresztények pedig valamennyien együtt kezet nyúj­tanak a nem keresztény vallásokhoz tartozó testvéreknek. Assisiben, az ima- nap által, Isten kegyelmével sikerült a gyakorlatba átvinnünk — a szinkretiz­mus legkisebb árnyéka nélkül — meggyőződésünket az emberi család terem­/cu könyvi ára & BUDA65

Next

/
Oldalképek
Tartalom