Szolgálat 73. (1987)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: A keresztény lelkiség alapjai Pázmány Péternél

a misztérium motívum (az Egyház Krisztus Teste, Krisztus Jegyese) háttérbe szorul. Bár Gioacchino a Fiore (XII. sz.) volt oiszteroi „lelki“ mozgalma, továbbá az egész középkori misztika (pl. Szent Bernát és követői), majd a XIV. században Kempis Tamás és a „devotio moderna“, az ágostonrendi Luther és általában a reformáoió „lelki“ egyházképét készítették elő.

Az újkor elején felbomlik a középkori (társadalmi) kereszténység; tért hódít a szubjektivizmus, a „szabad gondolkodás“ és a kritika; a pápai tekintéllyel szemben erősödik a konoiliarizmus. A természettudományok függetlenülnek (lásd a Galilei-esetet 1633-ban), a renaissance és a humanizmus az antik művészethez, irodalomhoz és filozófiához való visszatérést sürgeti. Minden szinten az ember független egyéniségének kibontakoztatását tűzik ki célul. Az egyházi hierarchia, a pápaság és általában az intézményes egyház kritikájával polarizálódik a klérus és a laikátus közötti különbség. A középkorban a klérus felsőbbrendűségét hirdették, közben a világiak körében különféle mozgalmak indultak el (világi fejedelmek, királyok függetlenültek). Most viszont nemcsak a felsőbb társadalmi rétegek, hanem a keresztény nép is keresi az emancipációt. Ezt a reformáoió kihasználja. Közben a hivatalos egyházban visszatér az impérium motívum, s ezzel párhuzamosan bizonyos triumfalizmus érvényesül (lásd pl. a Szent Pétér-baziIikát). A barokk művészetben ez a triumfalizmus válik uralkodóvá. Ugyanakkor a pápaság és a papság romlottsága (hatalmi intrikák, nepotizmus, lelkiekkel való kereskedés, erkölcstelenség) a belső reformot követeli. Luther kezdeti kritikája megalapozott; de egy idő után a reformátorból hitújító lesz.

Az el nem odázható reformot a trentói zsinat igyekszik megvalósítani. A zsinati megújulás vezéregyénisége a XVII. század első harmadában Magyar- országon (a három részre szakadt országban) Pázmány Péter. Katolikus megújhodást mondunk, mert amint ezt újabban kimutatták (Lortz, Jedin, egyháztant szempontból Congar), az erőszakos térítést megvalósító ellenreformáció mellett ott voltak a katolikus reformátorok, akik szellemi-lelki fegyverekkel vívták a csatákat, tehát a meggyőzés és a belső térítés útját választották. így Magyarországon Pázmány Péter. Pázmány írásainak jórésze — zömében még főműve, a Kalauz is — vitairodalom. A magyar jezsuita egyháztani nézeteiben a jezsuita bíborost, Bellarmino Róbertét követi. Más teológiai kérdésekben viszont, pl. a hitelemzésben és a kegyelemtanban eléggé eklektikus, de nagy mértékben függ Valenciai Gergelytől és Suareztől. Persze mindig Szent Ágoston a legfőbb forrás, a Szentírás és az egyházi tanítás (trentói zsinat döntései) után. Ez áll Imádságoskönyvére és prédikációira is. Ez utóbbiakban Ágoston mellett a leggyakrabban Szent Bernátot idézi, főleg Jézusról szóló „misztikus“ beszédeiben.

Bellarmino és a kor teológiája nyomán Pázmány is az ú(n. ismertető jegyek (notae) alapján mutatja be az egy igaz Egyházat, a római Ecclesiát a Kalauz Vili. és IX. könyvében. A nicea-konstantinápolyi hitvallás szerint az igaz egyház: egy, szent, katolikus és apostoli. A X. könyvben pedig válaszol a hitújí32