Szolgálat 73. (1987)

Tanulmányok - Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán

bűn és büntetés, számukra minden megengedett, a menyország és a pokol nem a túlvilágon, hanem itt a földön van. Sőt: egyik követőjük, Vilmos aranyműves nő- és vagyonközösséget követelt.

Az inkvizíoió sújtotta a sátánt imádó, az egyház hatalmát tagadó luciferiá- nusokat is. Ez utóbbi két eretnekség ellen főleg Marburgi Konrád főinkvizítor, Magyarországi Szent Erzsébet gyóntatója harcolt kitartóan.

Az anyagot lebecsülő, a feltámadást tagadó, az egyház szervezetét és szertartását elvető, az esküt és a világi felsöbbség hatalmát el nem ismerő dualista eretnekek, a katharok (jelentése: tiszta), más néven az albiak ellen 1209- ben kereszteshadjáratot hirdetőt a pápa, mert sem a meggyőzés sem az egyházi büntetés nem használt. Ez, sajnos, elfajult, s húsz évig tartott, mivel vezetőit, főleg a fővezért, Montforti Simont önző szándékok is vezérelték.

Abban, hogy az aibiiak ellerti hadjárat értelmetlen iirtóháborúvá fajult, súlyos felelősség terheli a legfőbb egyházi vezetőséget is, amely nem vizsgálta meg a keresztes seregek vezetőinek igazi, legtöbbször önző szándékait, s nem fordított kellő időt s energiát a mielőbbi béke és kiengesztelődés megteremtésére.7

4. A rajongó mozgalmak

Rajongóknak azokat nevezzük, akik az apostoli életre törekedve az általuk képviselt eszméket, a követett utat és használt módszereket nemcsak azokkal akarták elfogadtatni, akik karizmatikus lelkületűknél vagy bűnbánó életre való hajlamuknál fogva rokonszenveztek velük, hanem mindenkitől meg akarták követelni.

Az evangélium radikalizmusát általános és kötelező törvénnyé tevő eretnekek legfőbb követelése az volt, hogy a túlságosan jogivá és intézményes jellegűvé vált egyház alakuljon át mindenben lelkivé, spirituálissá. A rajongók eszméiket Gioacchino a Fiore ciszterci apát tanaiból merítették, aki az egyház történetét három korszakra osztotta. Szerinte 1260-ban kezdődik a harmadik korszak, a Szentléleké, amitől az egyház gyökeresen megújul, s mindenestül spirituálissá lesz. Az ő gondolatai elsősorban a ferencesek spirituális ágazatában terjedtek el. így velük itt nem foglalkozunk, mivel nem laikus, hanem fölszentelt egyházi személyek mozgalma volt.

Gioacchino a Fiore eszméi éltették azonban az apostoli testvéreknek nevezett bűnbánó testvérül etet is, amelyet az ún. Szentlélek-korszak kezdő évében, 1260-ban alapított Gerhardo Segarelli pármai kézműves. Az önostorozó körmeneteket vezető Segarelli a legszigorúbb szegénységet és vezeklést tette mozgalma alapjává, és külön szerzetesrendet alapított. Ezt a Szentszék nem erősítette meg, mert a közösségnek sem szabályai sem fogadalmai nem voltak, és a tagok minden kötöttségtől mentesen, osak a szeretet szellemétől vezérelve akartak működni. Mivel nemcsak az egyház jóváhagyását nem tudták megszerezni, hanem megtiltották számukra a prédikálást is, az intézményes egyház ellen fordultak, és egyre élesebb kritikával illették a gazdag és hatal21