Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Szántó Konrád: Laikus mozgalmak az Egyházban a XIII. század folyamán
lett a laikusoknak. Mindez gyors lépésekben valósult meg; fél század elég volt arra, hogy a közösség azon feladatai, amelyeket eddig nyilvánosan a laikusok gyakoroltak, nagyrészt a klerikusok kezébe kerüljön, akik egyre több teret nyertek. Az a benyomásunk, mintha a klérus léte természetszerűen a laikusok kizárásához lett volna kötve. Igen rövid, átmeneti, bizonytalan és egyensúlyozó korszakban létezett tehát az, amit ma „laikus szolgálatoknak“ nevezünk, s amit az 1972-es „Ministeria quaedam“ című Motu proprio óta ismét próbálnak értékelni. A közösség első pillanatban igényt teremtett egy laikus elitre, a másodikban azonban kialakult a szervezett klérus, amely arra törekszik, hogy kielégítse a közösség alapvető és lényeges szükségleteit. Az Egyház életében ez a korszak rövidebb annál, amikor még nem volt se klerikus se laikus. Ez az a korszak, amelyben mintegy tükörben nézhetjük magunkat. Bármilyen okok miatt is idealizáljuk ezt a kort, a benne felfedezett modell nem képezheti a végleges megoldást, mert csak egy krízisben levő korszak számára szolgáltathat átmeneti elemeket. Merre tart ez az átmenet? Történelmi kutatásaink arra köteleznek, hogy ne hallgassuk el ezt a kérdést. Milyen cél felé lehet vagy kell haladni ma, amikor újra értékeljük a 200-as évekéhez hasonló modellt? A lehetőség a helyi szükségleteknek megfelelően fog változni. A laikus szolgálat alkotná egyes nyugati, klérusában kiöregedő egyházak fennmaradási lehetőségét? A laikusok szolgálatai segítenének átvészelni egy válságot, amely után újból megfordulna a klerikusok élet-piramisa? S ha ez a kísérlet nem sikerül, bízzuk magunkat más egyházak misszionáriusi gondoskodására? Törjük szét azt a formát, amely alkalmatlannak bizonyult társadalmunk kulturális változásai közepette? Készen állunk, hogy új fogalmakban fejezzük ki a keresztény társadalmi intézmények sajátosságát, s megdöntsünk néhány hagyományos felfogást, amelyek bástyája a klerikus-laikus megkülönböztetés? A k e 11 - et az Egyháznak kell eldöntenie, annak tudatában, hogy a történelem se nem parancsol, se nem tilt egy határozott megoldást. Valószínű, hogy ebben rejlik a történelmi folyamat és a jelen változások döntő tétje. Forrás: Lumen Vitae, XLI (1986), 367—378 Szántó Kon rád LAIKUS MOZGALMAK AZ EGYHÁZBAN A XIII. SZÁZAD FOLYAMÁN A Szolgálat 71. számában Siegfried Muhrer „Laikus, légy az, aki vagy“ című tanulmányában írja, hogy az Európa szívében fekvő egyházak jövője nagymértékben attól függ, „mennyire vagyunk képesek bennük felébreszteni 14
