Szolgálat 73. (1987)
Könyvszemle - Szántó Konrád: A katolikus egyház története. II. (Szitás László)
elő, ahol egyes római dikasztériumok (pl. Hittani Kongregáció) intézkedéseiről vagy vezetőiről van szó, vagy pl. amikor a jezsuita rend és a pápa kapcsolatait érzékelteti (ezek a pontatlanságok vagy értelmezések is inkább a felhasznált források — a nyugati sajtó — megbízhatatlanságának kövezkezményei). Mindent egybevetve csak örülhetünk annak, hogy állami kiadónál megjelent ez az alapjában véve tárgyilagos és rokonszenves életrajz II. János Pál pápáról. Szabó Ferenc Szántó Konrád O. F. M.: A katolikus egyház története. II. Ecclesia, Budapest, 1985, 935 o. Szántó Konrád egyháztörténete első kötetének megjelenése eseményszámba ment Magyarországon, de minden magyarul tudó történésznél is. így nagy az örömünk, hogy a második kötet sem váratott magára sokáig. Annál is inkább, mert az utolsó évszázadok mégis csak közelebb állnak hozzánk és jobban érdekelnek, hiszen hatásukat ma is érezzük az egyház életében. A hitszakadás, a reformáció, a vallási háborúk története fájdalmas olvasmány a keresztény számára. Ennek a kornak szakszerű, szenvedélyektől mentes, kiegyensúlyozott tárgyalása nehéz feladat. Melyik személyre vagy eseményre kell a főhangsúlyt helyezni, s ezt milyen részletesen tárgyalni: erős önuralmat, a források és az anyag biztos, alapos ismeretét tételezi fel. Az egyháztörténészek emlékezetében van még a nagy Jedin-féle kézikönyv e korral foglalkozó kötete. Kétharmad része főleg Luther reformációját ismerteti, Kálvinnal a harmincegy fejezetből csak kettő foglalkozik; a katolikus reformra, a Tridenti Zsinatra, a missziók keletkezésére mindössze a kötet egyharmada maradt. A szerző nem esett ebbe az aránytalanságba. A reformáció és a katolikus reform történetét pontosan és kimerítően tárgyalja, amely bárkinek például szolgálhat. Talán kissé jobban ki lehetett volna domborítani a Tridenti Zsinat, a katolikus megújhodás és a hithirdetés fellendülésének tárgyalásakor Spanyolország és Itália döntő szerepét. Ezen a területen a reformáció nem tudott tért hódítani. Ezt a hiányt érezni lehet a középeurópai, főleg német nyelvű, egyháztörténeti művekben is, melyek ezzel a korral foglalkoznak. Dicséretes alapossággal tárgyalja a szerző a következő korok történetét is. Nagy érdeme, hogy mindig megtalálja a kapcsolatot a világtörténelemmel, és a korok kultúrájával. Az egyes korszakok általános bevezetőiben átveszi a magyarországi marxista történettudomány szóhasználatát. Ez azonban érthető és jogosnak is tekinthető, hiszen egyháztörténetét elsősorban a magyarországi olvasóközönségnek szánta, melynek java része már így tanulta a történelmet, és e szerint a terminológia szerint közeledhet hozzá. A szerző egyháztörténelmét napjainkig vezeti el, ami nem könnyű vállalkozás. A legújabb keresztény kor tárgyalásának egyes fejezetei, mint pl. „Az egyház életének főbb eseményei Európában“ vagy „Az egyház sorsa a többi világrészen“ igen hasznosak és egy kis egyházi kézikönyv szerepét töltik be, amennyiben fontos ismereteket közölnek az egyház mai helyzetéről a különböző országokban. Amint már az első kötetben is tette, a szerző az egyes korszakok végén tárgyalja a magyar egyház történelmét, beleágyazva az egész egyház nagy folyamatába. Mivel müvét a mai korig vezeti, az olvasó kíváncsian keresi, mit mond a szerző a magyar egyház legújabb történetéről. Ebben a fejezetben különösen nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. Egyrészt az események közelsége miatt hiányzik a történettudományban annyira fontos történelmi távlat. Másrészt — ami talán még súlyosabb — a szerző nem juthatott hozzá döntően fontos forrásokhoz. Ez minden kortörténettel foglalkozó kutatónak a legnagyobb problémája. Gyakran kell neki másodkézből dolgoznia. Ismerve a magyarországi marxista szerzők kortörténeti műveit, az a benyomás, hogy ők — egyes kérdések tárgyalásánál — differenciáltabb megfogalmazást is használnak. Ezek a megjegyzések semmiképpen sem befolyásolhatják a nagyon is pozitív véleményt Szántó Konrád egyháztörténetéről. Külön ki kell még emelnünk a nagy tudományos gonddal összeállított könyvészeti adatokat és jegyzeteket. Bőséges iránymutatást nyújtanak mindazoknak, akik egyes kérdésekbe mélyebben be akarnak hatolni. Hasonlóan jó szolgálatot tesz az igen részletes időrendi táblázat valamint a római pápák és a jelentősebb államok uralkodóinak jegyzéke. Jól összeállított és hasznos a név-, hely- és tárgymutató is. Dicséret illeti a kiadót a kiállításért. Ilyen összefoglaló 100
