Szolgálat 72. (1986)
Könyvszemle - A Szentlélekről: Gál Ferenc és Michael Scanlan könyve (Baranyi Imre)
lata (117—120. o.) az evangéliumi tanácsok: nőtlenség (121. o.), engedelmesség (135. o.) és szegénység (139. o.) szellemében. „Az evangéliumra beállítva, az Úrral személyes kapcsolatban kell az emberekért élve jelenlétével hatnia“ (153. o.). Szolgálatának megjelenési formái: „Isten igéjének hirdetésével valamint a szentségeik megünneplésével“ maga köré gyűjti és felépíti a keresztény közösséget, s annak liturgikus, missziós és diakónusi tevékenységét vezeti (158. o.). Illetve: a pap szere- tetében jelenlétté válik és folytatódik „Krisztus pásztori szeretete“ (161. o.). Ezen lelkűiét tápláló talaja az „imádságban beszélő hit“ (162. o.j, az állandó tanulmány és lelkiolvasmány (165. o.) és a papok egymás közötti kapcsolata (167. o.). Greshake könyve több mint teológiai fejtegetés, több mint hasznos tankönyv: kifejezetten a papi hivatalviselők „vadé meeum“-ja. Teleki Béla A SZENTLÉLEKRÖL. Gál Ferenc: A Szentlélek kiáradása. Szent István Társulat, Budapest, 1986. 152 o. Michael Scanlan: Megnyílt a szemünk. OMC, Bécs, 1986. 191 o. Gál professzor könyve igyekszik tisztázni: valójában ki a Szentlélek, mi az üdv- rendi szerepe, hogyan működik az Egyházban és a hívók lelkében. A szellem és a lélek mibenlétét határozza meg az első fejezet. „Pozitív megfogalmazásban szellemnek azt mondjuk, ami vagy aki közvetlenül megtapasztalja és tudatosítja saját létét“. Minőségileg valami új az anyaggal szemben: belső világosság, kezdeményezés. Az „abszolút szellem“ az Isten, aki a „lét teljessége, a létező tudat, a hatalom és a mindenhatóság“. A „lélek“ viszont „isteni szikra“, Isten teremtő létteljességéből és hatalmától kapja többletét. A második fejezet a bibliai szövegeket értelmezi. Az „Isten lelke“ kifejezés az Ószövetségben Isten beavatkozását jelzi a természetben és az emberi történelemben. Az egész „Tóra világa az Isten lelkének világa". — Az Újszövetség többlete: megismerjük az egyetlen Istent mint Atyát, Fiút és Szent- leiket. A szinoptikusok és az Apostolok Cselekedetei alaptanítását továbbfejlesztik a páli levelek és teljes fényben tárja fel a jánosi teológia. Márk négyszer, Máté ötször, Lukács pedig az evangéliumban tizenháromszor és a Cselekedetekben negyvenegyszer említi a Szentleiket. Jézust az Úr Lelke kente fel (Lk 4,18), a Lélek erejében tanít, gyógyít és dicsőíti Istent (Lk 10,21). Ez a Lélek tölti el a tanítványokat (ApCsel 2,1-13) és velük is marad mindörökre. Pál bemutatja a megszentelő Lelket (Róm 5,5), amely kiárad szívünkben (Gál 4,6) és említi az éltető Lélek adományait, karizmáit is (Róm 5,5; 12,6-8; 1Kor 12,8-10.27-28; 13,1-13; Ef 4,11). Jánosnál ismerjük meg a Lelket, akinek jelenléte kifejezi Isten irgalmát és megbocsátó szeretetét (Jn 20,20-30). A harmadik fejezet a Szentlélek teológiáját vázolja az egyházi hagyományban: Római Kelementől (I. sz.) a II. Vatikáni Zsinatig. Ágoston (IV. sz.) nyomán először Can- terburi Anzelm (1033—1109) értelmezi a Szentlélek származását úgy, hogy ö az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete (52. o.). A Szentlélek tisztelete hullámszerű: különös erővel hat a 12. században, amikor közösségek keletkeztek, szeretetotthonokat, kórházakat létesítettek, hogy a Lélek „tüzét“ továbbadják. A negyedik fejezet a Szentlélek helyét keresi a Szentháromságban és kihangsúlyozza, hogy O egy Isten az Atyával és a Fiúval. Személyes funkciója, hogy bekapcsolja az embert a „természetfeletti rendbe“ (68. o.). Az ötödik fejezet kimutatja a Szentlélek szerepét az Egyházban: tőle származik a fölkenés és küldetés, ö az egység Lelke, garantálja az Egyház katolicitását, apostoli- ságát, szentségét, de őrködik az Egyház hite felett Is (75—100., o.). Az utolsó fejezet a Szentlélekről mint az élet megszentelőjéről szól: általa igazulunk meg, válunk „lelki emberré“, mert ó a kegyelmi élet forrása. A szabadságot is 89
