Szolgálat 72. (1986)
Eszmék és események - Mindennapi rózsafüzérünk - ma (Josef Müllner)
MINDENNAPI RÓZSAFÜZÉRÜNK - MA Mivei úgy gondolom, hogy sokan, akiknek még szívügyük a rózsafüzér imádkozása, az enyémhez hasonló tapasztalatokra tesznek szert, ezért az é n rózsafüzér imádkozásom történetéről szeretnék beszélni. Szeretném elmondani azokat a nehézségeket és megemlíteni azokat a lehetőségeket, amelyek a napi rózsafüzér elmondásánál felmerülhetnek, akár magányosan, akár közösen végezzük azt. Már fiatalon megtanultam megbecsülni a rózsafüzért, mégha a napi elmondása nem is volt számomra mindig a legkellemesebb. Családunkban ti. az volt a szokás, hogy minden este közösen elmondtuk a rózsafüzér egy tizedét. Én örültem, ha nem az egészet mondtuk el. Nekünk gyermekeknek az egy tized is éppen elég volt: ennyit el tudtunk viselni anélkül, hogy tartós ellenszenv ébredt volna bennünk. Idők folyamán azonban nehézségek merültek föl bennem. Szeretem ezt az imádságot, de túlértékelése még ma is ellenszenves számomra. Főleg, ha ilyeneket hallok: „Már csak a rózsafüzér mentheti meg a világot!" Azt hiszem, hogy az ilyen kijelentések inkább eltávolítják a gondolkodó keresztényeket a rózsafüzértől, mintsem közelebb vinnék hozzá. Hosszú ideig nem tudtam mit kezdeni a rózsafüzérrel, amelyet az egymáshoz kapcsolódó imák szakadatlan mormolásának tartottam. Azóta ugyan sokkal belátóbb lettem, bár még ma sem egészen az én kedvencem ez az imádság. Fontosnak tartom ugyanis, hogy legyünk tekintettel azokra, akiknek imaéletét az Isten iránti érzékeny tisztelet és szépérzék jellemzi. De még ha egyedül is mondom a rózsafüzért, sokszor szórakozott vagyok, és ekkor az a kísértésem támad, hogy az ilyen imát abba kell hagyni. Lehetőségek S hogy a napi rózsafüzér imádságot ilyen és ehhez hasonló nehézségek ellenére sem adtam fel, az Szűz Mária, Jézus anyja iránti mélységes tiszteletem és szeretetem miatt következett be, bármit látnak is a pszihológusok ebben a vonzalomban. Úgy érzem, hogy igen nagy érték rejlik ebben; Isten iránti magatartásunk és ember-mivoltunk megvalósítása nagymértékben függ ettől. Az utóbbi években Szűz Máriát főként mint hittestvéremet ismertem fel, és lelki megpróbáltatásai miatt igen közel érzem magamhoz. Lelkesítóleg hat rám az a tény, hogy a sok nehézség és érthetetlen megpróbáltatás nem keserítette el, hanem azokat is beépítette szolgálatkész szeretetébe. A rózsafüzér, mint a Szűz Mária-tisztelet sajátos formája akkor volt igazán nagy segítségemre, amikor áthidalta imaéletem különböző szakadékéit és átsegített azokon. Ha már semmilyen más imádságot nem tudtam elmondani, a rózsafüzért — ha szórakozottan is — el tudtam végezni. Ha ez a lehetőség nem adatott volna, valószínű, hogy életem jelentős szakaszaiban‘többé vagy kevésbé feladtam volna az imádkozást. így például amikor hosszú időn keresztül 74
