Szolgálat 72. (1986)
Eszmék és események - Kiállítás az Aacheni Katolikus Nagygyűlésen (Sipöcz Kálmán)
teljes léte meleget és életet sugároz, s figyelmet, barátságot, mosolyt és örömöt ébreszt mindnyájunkban. Karácsony éjszakájának titkát is ezen az úton kell keresnünk, örömünk nem abból fakad, amit mi teszünk, hanem abból, amit Isten ad nekünk. Minden újszülöttnél nagyobb örömöt sugároz Jézus: benne és rajta keresztül hirdeti a Teremtő, hogy életünket akarja. Nem teljesítményeinket és sikereinket, illetve sikertelenségeinket akarja „konzerválni“, hanem védtelen Fiának mosolyával ösztönöz, hogy mi is tárjuk fel szívünket, s szeressük őt. Ilyen lelkülettel válhatunk az ó népévé. S ha szívünk — a Gyermek láttára — fölengedett, megváltozhat viszonyom és viszonyulásom embertestvéremmel szemben is. Már nem azt nézem, hogy milyen magasra hágott egyik vagy másik a ranglétrán, s azt sem, hogy mennyi a fizetése. Mégkevésbé tekintem ve- télytársamnak, ellenségemnek, akit le kell győznöm, ha boldogulni akarok. A betlehemi Kisded rádöbbent arra, hogy új kapocs fűz embertestvéreimhez, hiszen Isten emberré lett, hogy valóban az övéi legyünk, az ő népe, Fiának testvérei. Karácsony éjszakája maradandó valóság lesz, ha mindezt én is fontolgatni kezdem a próféta és az angyalok szózata szerint. Ha szívembe vésem üzenetüket, azt, hogy Isten köztünk vett hajlékot s mi az ó népe lettünk. Németh József KIÁLLÍTÁS AZ AACHENI NÉMET KATOLIKUS NAGYGYŰLÉSEN A Német Katolikus Nagygyűlésnek, amelyet ebben az évben Aachenban rendeztek, és amely az idén először esett egybe a 7 éves zarándoklattal, öt témaköre volt: Világegyház, Európa, lelki közösségek, technika és jövő, szociális katolicizmus. Hogy Nagy Károly Aachen világhíres dómjában van eltemetve és emellett egy magyar kápolna is áll, az eléggé ismert. De hogy Aachen volt a 19. század elején a legfejlettebb német ipari város, ahol az első ipari forradalom minden következményével a legmegdöbbentőbben mutatkozott, azt már kevesebben tudják. Ezt mutatta be a Nagygyűlés alkalmából (egy kiállítás keretében) az ottani püspöki szakkönyvtár. Az alaphangot már az első táblán a legtekintélyesebb német folyóirat, a „Der Katholik“ adta meg, amely 1823-ban így írt: „Az emberiséget két osztályra, pazarlóra és nincstelenre, emberre és igavonó állatra, szegényre és gazdagra osztani égbekiáltó bűn.“ Franz v. Baader kát. bölcsész szerint: „Aki csak egy pillanatig is az erkölcsi, fizikai nyomor és elhagyatottság szakadékéba tekint, amelynek a proletariátus legnagyobb része ki van szolgáltatva, annak be kell vallania, hogy ez a hűbériség legkegyetlenebb formája.“ 71
