Szolgálat 72. (1986)

Eszmék és események - Köztük lesz hajlékom - Karácsonyi gondolatok (Németh József)

érzelmes, megható énekek, emlékezés a boldog gyermekkorra. Sokan a pásztorokról és az angyalokról szóló történetet sem szeretnék nélkülözni: álljon a karácsonyfa tövében a kis betlehemi istálló Máriával, Józseffel és a Gyermekkel a jászolban az ökör és a szamár között. De mi köze van mindennek Istenhez? Karácsony igazi titkához?

Minden évben hamar elmúlik a karácsony. Akárcsak a Lukács-evangéliumban; ott is gyorsan peregnek le az események. Künn a mezőn megjelennek az angyalok, de gyorsan el is tűnnek. A pásztorok elmennek a jászolhoz, de nem maradnak ott: hamarosan visszatérnek nyájukhoz. A három bölcs látogatása ugyancsak rövid jelenet. Egyedül Mária lelkében keltenek mély visszhangot az események: „emlékezetébe véste“ a pásztorok szavait az angyalokról, „és gyakran elgondolkozott rajtuk“ (Lk 2,19). Bennünk is csak akkor fo- gamzik meg a hit csírája, ha az Istentől eredő szóra emlékezünk, és szívben megfontoljuk azt. Ez a jó földbe vetett mag, amiből termés fakad.

Ami Mária szívében karácsony estéjén gyökeret vert, az akkor teljesedett be, amikor Gyermeke halottaiból föltámadott. Ezért nem illik bele a karácsonyi éjszaka örömhíre a hangoskodó, tülekedő munkanapba, a nagyvilág színpadi forgatagába. Csak az emberi szív mélységében van jövője a karácsonynak, annak a kereszténynek a szívében, aki — Máriához hasonlóan — lelkében őrzi és megfontolja az angyalok szavát. S csak az képes ezt a hitet a viiágba kisugározni, aki befogadta, magáévá tette.

1. Azt gondolhatnánk, hogy Mária számára könnyű volt a hit karácsonykor, hiszen Lukács elbeszélése szerint már tudott születendő Fia jelentőségéről. Az angyaloknak a pásztorokhoz intézett szavai is csak megerősíthették hitét Fiában. Több festmény úgy is ábrázolja Máriát, mint aki imádja szent Fiát: mintha csak egy darab mennyország szállt volna le a földre. Lukács evangéliumában azonban két eseményről van szó, amelyek első tekintetre nem kapcsolódnak egybe, hanem nagyon is különböznek egymástól.

Mária, Józseffel együtt, úton van Názáretből Betlehembe. Ide parancsolta a császári népszámlálás. Következménye: nem sikerül tisztességes helyet kapni, ahol a gyermek megszülethetne. Jászolba, ökrök, marhák etetőjébe fekteti újszülöttét, mert nincs hely számukra a szálláson. Az istállóban legfeljebb a szó elvont értelmében éltek nyitott ég alatt, de az angyalok nem ide, hanem a szabad mezőre, a pásztorokhoz szálltak alá, ott hangzott el az énekük, hirdetvén a Megváltó születését: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön az Istennek tetsző embereknek" (Lk 2,14).

Mária a pásztoroktól hallotta az angyalok szózatát és énekük tartalmát. Elgondolkozhatott az események értelmén: Miért éneklik az angyalok, hogy „Dicsőség a magasságban Istennek“, amikor ő itt szüli meg fiát? Hogyan lehet békesség, ha ő még szállást sem kaphat, ahol gyermekét világra hozza? Később hasonló módon fontolgathatta: Ha megszületett a Megváltó és Szabadító, akkor miért kell neki, Józseffel és a Gyermekkel együtt, menekülnie a zsarnok elől? Annak ellenére, hogy az angyalok szava látszólag nincs harmóniában a

66