Szolgálat 72. (1986)

Az egyház szava - A Szentatya ars-i beszéde

kegyelmébe. Az Arsi Plébános szerint félelmetes, de szükséges szolgálat ez: „Jaj annak a lelkipásztornak, aki néma marad, amikor látja, hogy Istent ócsárolják és a lelkek eltévelyednek." Ismert dolog, milyen nagy gonddal készítette elő vasárnapi homíliáit és katekéziseit, mekkora bátorsággal emlékeztetett az evangélium követelményeire, bélyegezte meg a bűnt, s követelte, hogy tegyék jóvá az elkövetett rosszat.

Küldetésünk három kulcsfogalma: téríteni, gyógyítani és megmenteni. Az Arsi Plébános valóban beleélte magát bűnös népének helyzetébe, s mindent elkövetett, hogy kiragadja lelkűket a bűn karmaiból, s visszavezesse a szere- tetbe: „Add meg nekem, hogy plébániám megtérjen, s én kész vagyok bármit is elszenvedni életem hátralevő felében.“ Egyesek azt mondhatják: „Patetikusan szemlélte az üdvösséget". A janzenizmus talán túl kemény hangnemet és kifejezéseket sugallt neki. Mindenesetre képes volt felülemelkedni ezen a rigo- rizmuson. Fontosabbnak tartotta a pozitív erények megvalósulását, ezért mindenekelőtt Isten irgalmára hívta fel a figyelmet, aki előtt bűneink olyanok, mint a „homokszemek“. Rámutatott a megbántott Isten „gyöngédségére". Felhívásai egy sorba helyezhetők a próféták (vö. Ez 3,16-21), Jézus, Szent Pál és Szent Ágoston — a megváltás fontosságáról és a megtérés sürgősségéről megfogalmazott — intelmeivel. Félt, nehogy a papok eltompuljanak éberségükben, s hozzászokjanak híveik közönyéhez. Hogy feledkezhetnénk meg ma figyelmeztetéseiről!?

A III. rész alapgondolata: A pap szegénysége és lelki megújulása (2Kor 4,1-15).

Kedves Testvérek! Eddig a papság méltóságáról s a megváltás rendkívüliségéről elmélkedtünk, amelyet Isten bízott ránk. De elhallgathatjuk-e ennek a szolgálatnak megpróbáltatásait, amelyeket már Szent Pál is megtapasztalt? Ne titkoljuk el „cserépedényeink“ törékenységét! Segíteni szeretnélek benneteket, hogy reménnyel és kitartással viseljétek el a megpróbáltatásokat, s bátorítani megújulási törekvéseitekben. Az Arsi Plébános mondotta: „Ne ijedjetek meg terhetek súlyától, Urunk együtt hordja veletek!"

Ha a pap csak Jézus Krisztusnak akar hűséggel szolgálni, külső okok miatt nehézségei származhatnak. Kigúnyolják, megrágalmazzák, szabad cselekvésében korlátozzák, sőt megtörténhet az, hogy — amint Szent Pál mondja — „minden oldalról szorongatják“, „üldözik“, „földre teperik". Hány pap és hány hívő szenved s viseli el csendesen egyes országokban ezeket az üldöztetéseket? Igaz, gyakran éppen ez az ellenséges magatartás erősíti és tisztítja a hívek hitét. De mégis, micsoda próbatétel! S mekkora akadály szolgálatuk gyakorlásában! Maradjunk szolidárisak ezeket a próbatételeket elviselő testvéreinkkel!

Más országokban más nehézségek adódnak. Kritikát, rosszindulatot, szekularizációt sőt ateizmust észlelhetünk, vagy egyszerűen anyagi gondjaikba zár57