Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Franz König: Nem elég csak a technika
A technika segítheti a fejlődést tárgyi területen, de nem oldhatja meg az emberi lét egyéb síkjainak problémáit. Ez utóbbiakban értékek és eszmények kerülnek előtérbe, itt kell egzisztenciális döntéseket hozni. Ezen a téren az alapvető indítékokon van a hangsúly, amelyeket azonban nem vizsgálhatunk meg aprólékosan, s nem bonthatunk szét alkotóelemeikre. Az ember természetében gyökerezik, hogy a létező világ szerkezetét, összetételét kutassa, s arra kérdezzen rá. Ezek a kérdések, amelyeket Tolsztoj is összefoglalt, döntő jelentőségűek az emberi életben s messze meghaladják a technika körét: 1. Honnan származik az élet? 2. Mi az én és embertársaim létének alapja? 3. Mi létemnek és embertársaim létének célja? 4. Mit jelent és honnét ered a jó és rossz közötti ellentét, amit saját magamban is tapasztalok? 5. Milyen életutat kell bejárnom? 6. Mi a halál, s hogyan juthatok túl rajta? Kierkegaard állapította meg, hogy „mindannyiunknak döntenünk kell, éspedig időszerűen“. Ha elsőnek a technikát választjuk, akkor könnyen az eszközök kábulatába esünk, s az expanzív életstílust választjuk, amely megoldhatatlan problémák elé állít. Ugyanakkor a technika elleni lázadás is csak az illúzióját teremtheti meg az egyéni boldogságnak. S hogy csak két példát említsek: a technika nélkül nem oldhatjuk meg sem nagyvárosaink, sem a „harmadik világ“ égető problémáit. Harmadik lehetőség a technika, erkölcs és vallás egységének a megteremtése, ami viszont már emberi- alázatot és az egymástól való kölcsönös függés elismerését követeli meg. Megkívánja tőlünk, hogy elmélkedjünk önmagunkról és mindig készen álljunk újabb dolgok tanulására. Vagyis ne uraljanak minket az eszközök, s ne túlozzuk el, de le se becsüljük az ész hatalmát. „A hatalom megront, s az abszolút hatalom végérvényesen ront meg.“ Lord Actonsnak ez a megállapítása jól jellemzi korunk problematikáját. A technika eddig soha nem ismert eszközöket bocsátott az ember rendelkezésére azért, hogy fejlődhessen. Új táviatok nyíltak meg előtte, s egy kozmikus civilizáció alapjait vetette meg. De ezzel a modern technikai haladással nem járt karöltve sem a bölcsesség növekedése sem az erkölcs erősödése. Ráadásul civilizációnk darabokra tört. Egyesek már a 21. században élnek, mások még mindig a kőkorszakban. Fennmaradhat az emberiség ilyen körülmények között? Képesek leszünk bölcsen és nagylelkűen használni a technika újabb eszközeit? Áthidalhatjuk még azt az erkölcsi űrt, ami korunkat jellemzi? Úrrá lehetünk a gyűlölet, az előítéletek és szerencsétlenségek kútforrásain? Többre van szükségünk, mint puszta technikára. Az emberi szív nemcsak elvont logikából él, hanem nagyon is meghatározott igényekből. Szilárd alapot 34
