Szolgálat 72. (1986)
Tanulmányok - Somfai Béla: A születendő ember méltósága
felfogásunkat Ennek a forradalmi átalakulásnak egy másik gyökere abban a tényben rejlik, hogy az iparosodás és a technológiai fejlődés következtében a termékenység családon és társadalmon belüli szerepe gyökeresen megváltozott. A jelenlegi körülmények között a családi társadalmi jólétet és stabilitást nem a népszaporulat növekedése, hanem annak felelős korlátozása látszik elsősorban biztosítani. Ebből adódik a rohamosan növekvő igény arra, hogy a nők számára a családi élet keretein kívül is méltó szerepet b;ztosítsunk. Mint minden forradalom, ez a forradalmi átalakulás is megtalálta a maga áldozatait. Ez mindenekelőtt abban a tragikus méreteket öltő erőszakban mutatkozik meg, ami a meg nem született élet ellen irányul. Ennek az erőszaknak a mindenre kiható következményeit elsősorban azokban a társadalmakban láthatjuk, ahol a magzatelhajtás bizonyos feltételek mellett a nő alkotmányosan elismert jogává vált. Az így kialakult jogrendszerben azonban a következő kikerülhetetlen kérdés az aktív euthanázia lesz, legalábbis a magatehetetlen öregek és az olyan újszülöttek számára, akik orvosolhatatlan fogyatékosságok miatt nem számíthatnak „boldog, független és produktív“ életre. Napjainkban azonban néhány jel arra mutat, hogy bizonyos kulturális és politikai erótényezök, amelyek a magzat méltóságának aláásásában jelentős szerepet játszottak, változóban vannak. Történelmünk folyamán a magzatról alkotott tudományos és filozófiai felfogás mindig nagy hatással volt az abortuszra vonatkozó ítéletre. Azok, akik a terhes nő választási jogát védik, hosszú ideje azzal érvelnek, hogy az emberi személy lényeges tulajdonságai csak a terhesség későbbi stádiumában jelennek meg, és az ember személyes helyzete a társadalomban függ a szülők beleegyezésétől, azaz a magzat elfogadásától is. Következésképpen a nő terhességet elfogadó döntése vagy a vele ellentétben álló jogainak gyakorlása döntő súllyal esik a latba, legalábbis a terhesség első három vagy hat hónapjában. Az embriológia jelenkori ismeretei ennek az érvelésnek a feltevéseit aláásták. A fogamzás folyamatában létrejövő megtermékenyített petesejt és a később megszületendő gyermek genetikus struktúrája azonos, ami azt jelenti, hogy a születendő gyermek alapvető sajátosságai már a fogamzás folyamatában kialakulnak, és ezeket a fejlődő szervezet minden egyes sejtmagja magában hordja. Az orvostechnológia jelenlegi lehetőségei a magzat önálló élet- képességének kezdetét a terhesség 22-ik hetére szorították vissza. Evvel bizonyították azt is, hogy ez a körülmény nem biztosít a magzatelhajtás igazo lásához egy általános érvényű és soha nem változó határvonalat. Amikor tehát az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ezt a kritériumot (a 22. hetet) használta, olyan kétélű kardot választott, ami az utóbbi évtizedben az abortusz feltételezett lehetőségének egyik döntő fontossággal felruházott elvét rendíti meg. A szonográf ultrahangfelvételek láthatóvá teszik a magzatot, annak emberi formáját, nemét és esetleges fogyatékosságait jóval a születése előtt. Ez személyiségének és azonosságának „kézzelfogható“ bizonyítéka, ami — legaláb28
